Miért mondják azt, hogy az emberrel akkor történnek jó dolgok, ha kilép a komfortzónájából?

Hülyeségnek tartom ezt a mondást.

Normális esetben a komfortzónád nem a kanapéd meg a hűtőd. Van egy munkahelyed, van családod, vannak barátaid, akik bemutatnak új embereknek, így lesz több barátod is, használsz internet, ott is ismerked(het)sz, van hobbid, még felnőttként is nekiállhatsz kitanulni egy új szakmát, ha elkezdett érdekelni, illetve el is utazol helyekre kikapcsolódás céljából.

Szerintem ez egy kicsit se unalmas, teljesen kiegyensúlyozott és boldog élet. De azért ki kell lépni a komfortzónádból, mert mindenhonnan azt hallod, hogy amíg ezt nem teszed meg, addig te nem is élsz ELÉGGÉ.

Egyrészt, mihez képest eléggé? Másrészt, a komfortzónán kívül csak erőltetett dolgok vannak. Ivás olyan emberekkel, akikkel sosem akartam, kínos feszengés idegenek közt, akik untatnak; önmagam égetése és lefárasztása olyan emberek előtt/közt, akikkel szintén nem akarok együtt lenni. És különböző testi sérülések szerzése. Ráadásul ha egy ilyen direkt csinált hülyeségnek rossz vége van (mondjuk kitaláltad, hogy te most hű, de kilépsz a komfortzónádból, ezért elmész egy karaoke-estre, de nem szeretsz emberek előtt szerepelni, így a stressz miatt jó eséllyel nagy égés lesz a "fellépésed"), akkor az ember hajlamos elkönyvelni saját magát kudarcnak, ahelyett, hogy tudomásul venné, hogy van, ami nem illik hozzá, és azt nem kéne erőltetni.

Szerintem.

21:12...Az hogy kilépsz a komfortzónádból nem azt jelenti hogy át kell menned Jackassbe.

De a tanulás pont jó példa. Mert mindenki tanulhat akár felnőttként is olyat aki érdekli, olyat amivel feljebb is léphetne. Mégis a többség inkább választja a napi rutint minthogy nekifogjon egy új dolognak. Még akkor is ha az nagyon érdekli.

Másik, hogy hogyan veszed tudomásul, hogy valami nem illik hozzád, ha soha nem is próbáltad még?