Van köztetek olyan, aki kínjában szereti ha rossz dolgok történnek vele? (lényegében mentális mazochista)

Én ilyen vagyok. Utálom, ha valami sikerül. Ezért sem meglepő, hogy utálok tanulni és sosem volt még barátnőm, hanem inkább szeretem magamat szerencsétlennek/genetikai hulladéknak beállítani (de végülis az vagyok). Most is kellene zh-ra tanulnom, de annyira nem érdekel és az sem fog érdekelni, ha félév végén több tárgyból bukok, mert legalább újra lesz okom az önsajnáltatásra. Azt sem értem, hogy eddig miért nem buktam ki az egyetemről. Talán annyi motivációm még maradt, hogy ne váljak instant munkanélkülivé.