Ti nem érzitek úgy, hogy nagyon magányosak vagytok ebben az évben és huszonévesen elcsesztétek az életeteket?

*határmezsgyéjén

Én csak azokat nem irigylem akik már nem élték át azt a gyerekkort, amit pl én is és még sokan...kényszervilágba születtek, ahol divat szabályoz nem a gondolkodás, és társai.....

Sajnos ez így van, de ne mondd már, hogy amikor te tizenéves voltál, sokkal jobb volt. Egyidős vagy bátyámmal, emlékszem, hogy azért akkor is bőven voltak, akik a szenny elvárások szerint éltek és megfelelési kényszerben szenvedtek.

Az egy dolog, hogy volt olyan IS. De most nincs választás. Akkor csak azok éltek úgy, akiknek nem volt igényük másra, de sokkal széleskörűbb életet lehetett élni az emberre ráerőltetett dolgok nélkül.

Mondjuk ez igaz...

Évek óta rengeteg 10en 20-on pár éves között mozgok, és ha így felkerült témába, hogy anno mi volt,hogy ha úgy jött ki csak úgy beültünk a kocsiba összedobva a pénzt neki indultunk a nagy világba, és társai akkor ott csak megy a nagy szemekkel nézés, majd jön hogy ő minek menjen bárhova is kell a pénz a balaton száundra....aztán utána egész évben meg marad a semmi. Persze van a másik része is, de azok meg nem találkoznak ezzel a rétegekkel. Ők azok akik bejárják az országot meg a világot, de ott meg az iszonyat merevre vett terv beváltás van sokszor. Aztán van a maradék ott meg megy a magány az egyedüllét a kapcsolat meg nem találása, mert a nagy átlag nehezen tűri a kisebb százalék életfelfogását, és életvitelét.

Nyugi, 35-ben is ugyanezt érzem...