Ti nem érzitek úgy, hogy nagyon magányosak vagytok ebben az évben és huszonévesen elcsesztétek az életeteket?

Amit pl az előttem lévő írt, hogy a számítógép előtt töltötte az életét kb mint ha nem lehetett volna eseménydúsabb életet élnie

Olyan nincs, aki akar valamit az megteszi, ha én nem akarok befordult életet akkor nem élek befordult életet....én 10évesen simán tudtam mindenből egy kicsit...gép előtt is voltam, de ha volt módom bejártam a világot, de a mostani fiatalok nagy része 10 éve már kb meg sem próbálja felfedezni a világot csak depressziót generál...

Egy ideje már az emberek nagy része az...meg megfelelési kényszeres, és még lehetne sorolni. Van aki mind egyben....az idők során teljesen kiveszett az emberek nagy részéből az életképesség...

Ennél a mostani iránynál sehol...legtöbb beéri azzal ami van, és nem is akar többet elérni...

Itt ami az alapvető baj, hogy akik régebben születtek, mint a 80as évek vége vagy 90es évek eleje azok egy olyan világba csöppentek, ahol mások voltak az alap dolgok. 87ben születtem 10en pár éves koromtól kezdve olyan környezetben nőttem fel, hogy annyi féle külső inger ért, és annyi mindent megtapasztaltam, hogy rengeteg dolog ami most sokakat megvisel, vagy nem tud mit kezdeni az adott szituációval nekem alap dolog lett, és annyi olyan felfogást, és életszemléletet tanultam el, ami által az élet dolgait nagyon sok szempontból nem érzem másnak mint egy újabb történés amire szükségem van. Viszont egy ideje mást sem látok sok szempontból, mint fölös negatív életfelfogást, ami által a legtöbb ember úgy épül le, hogy nincs is miből leépülnie szinte....

Bihar: Én '95-ös vagyok, az Y-generáció és a Z-generáció határmesgyéjén állok. Mind a kettő problémáit (vagy akár előnyeit) tapasztalom, és azért nem irigylem a 2000 után születetteket sem. Hidd el, nem könnyű nekik sem, sőt, egyre több az idióta szülő, akik a teljesíthetetlen elvárásokkal az őrületbe kergetik a gyereket.