Mi az amihez TE értesz és mások nem?

Tudtommal nincs. De miért is kéne érteni olyasmihez, amihez más nem ért? Eleve miből gondolod, hogy mindenki ért ahhoz, amihez te is? Most nem csak szakmai tudásra gondolok. Honnan tudod, hogy te nem tudnád-e esetleg hatékonyabban elvégezni egy munkát, mint az emberek 99%-a? Lehet, hogy világszintű tehetséged van valamihez, csak még nem tudod, mihez.

Ha van szakmád, akkor biztos, hogy értesz valamihez, amihez sok-sok másik ember nem ért.

:D Ez jó kérdés.

Tudok visszafelé írni. Ha tükröt tartok elé, akkor tökéletesen el lehet olvasni.

Bár lehet, hogy rajtam kívül többszázezren tudják ugyanezt, de a környezetemben senki. :)

Nekem sem volt elsőre világos a kérdés, és azt akartam írni, hogy nagy valószínűséggel nincs olyan dolog, amihez a bolygón csupán egy ember ért – vagy ha van is, honnan lehetne ezt tudni? :)

A(z újraértelmezett) kérdésedről azt gondolom, szülőként érzem, mennyire fontos lenne azt tudatosítani a gyerekekben, hogy mindenkinek van olyan dolga, amiben jó, és az a legfontosabb, hogy ezt megtalálja. (Jó, finomítok: az én értékrendem, világképem szerint ez a legfontosabb, mert nagyon rossz lehet, ha valaki egész életében olyan munkát végez, ami nem érdekli, nincs benne sikerélménye.)

Ebben pedig az iskola jelenleg nemhogy nem segít, de még gátol is, mert egyforma képességeket vár el mindenkitől, a csöndben ülő, kitűnő tanuló kislányokat idealizálja (amilyen egyébként én is voltam), holott ez egy totál fals kép, hiszen nincs olyan ember, aki világon mindenben kiváló volna.

Persze tudjuk, hogy alapszintű iskolarenszerünk egy viktoriánus csökevény, és akkori viszonyokra épül, magyarul biorobotokat akar gyártani, csak hát az elmúlt több mint 100 évben elég nagyon változott a világ, és az akkori „egyenhivatalnokok” helyett már számítógépek végzik a munkát…

A lényeg, hogy segíteni kéne a gyerekeket abban, hogy megtalálják azt, amiben jók, tehát az önismeretüket kellene fejleszteni.

És konkrétan a kérdésedre válaszolva: igen, nekem sikerült úgy 30 éves korom táján rájönnöm, miben vagyok jó, és az a vicc, hogy ez pont azzal van kapcsolatban, amiről már gyerekként is azt gondoltam, hogy a legjobban szeretem csinálni: az olvasással. Csak hát ugye gyerekként el sem tudtam képzelni, hogy 1) ebben nem mindenki jó, 2) létezik olyan szakma, amiben ezt hasznosíthatom.