A mai fiatalok mért csak a kötelezettségeiket ismerik, a jogaikat nem?

Igazából azt nem értem te mit javasolnál?

Felteszi a kezét, ezzel jelzi hogy szólni szeretne és nem vág a tanár szavába. Majd közli hogy milyen okból szeretné elhagyni a termet. Ez valahol érthető eljárás.

Plusz ahogy írják, tanítási időben a tanárokra van bízva a gyerek, szülőként csak jobb abban a tudatban lenni hogy tudja a tanár hol van a gyerekem éppen.

Nyugati országokban, ahol normálisan vannak nevelve a gyerekek és tudatosság is van bennük, ott lehet, hogy működik az, hogy a gyerekekre felelős döntéseket lehet bízni (pl. tényleg csak azért mennek ki és csak akkor, ha wc-re kell menniük).

A magyar valóság viszont azt mutatja, hogy ha a gyereknek valamilyen "jogot" adunk, akkor egyből visszaélnek vele és szemtelenségre, önző módon használják fel. Jelen esetben, ha azt a "jogot" adnánk nekik, hogy kimehetnek jelentkezés nélkül, akkor a legtöbb iskolában ezzel szórakoznának az órákon, ki-be járkálnának és a wc-n telefonoznának vagy cigiznének. Ha valaki rájuk szólna, pofátlan hangon a "jogaikra" hivatkoznának. Pont ez az a mentalitás és neveletlenség, ami miatt egyáltalán nem lehet általában egy magyarországi iskolában ilyeneket megengedni.

"19:59 - Szerinted az nem szakítja meg az órát ha felteszi a kezét és megszakítja a tan-árt?"

Nem olyan zavaró, mintha csak úgy spontán felkelnek és járkálni kezdenek. Sok gyerek ilyenkor rá is játszik, illetve a többieket kezdi el ingerelni. Igenis, nagyságrendekkel jobban megzavarja az órát, ha valaki felkel a helyéről.

"Utolsó: Szerinted ez miért lehet? A magyar gyerekek genetikailag rosszak? Véleményem szerint maga az oktatás rossz itthon."

Senki nem mondta, hogy genetikailag rosszak. Azt pedig én sem vitatom, hogy az oktatás rossz. Viszont túl egyszerű mindent egyszerűen a tanárokra kenni. Az oktatás minősége ugyanis nem a tanárokon múlik, mert ők is egy rendszerbe csöppennek bele, és az adottságokhoz kénytelenek igazodni, csak ezt a laikusok nem látják. Egyszerűbb elintézni azzal, hogy a "tanárok hibája". Persze sok múlik a tanárokon, és azt is aláírom, hogy sok ember nem való tanárnak, aki oda kerül, és ezt a rendszer nem szűri ki. Viszont inkább a rendszerrel van a baj, amit viszont az oktatáspolitika, a begyöpösödött szokások és hagyományok diktálnak. A tanár ebben az egészben "alkalmazott" csak, nem ő alakítja a feltételeket, hanem az oktatáspolitika.

A másik pedig a nevelés kérdése. Ha otthon nem foglalkoznak a szülők a gyerekkel, akkor nehéz vele bármit is kezdeni. Főleg hogy egy elkapatott gyerek bizonyos életkor után már nem nagyon terelhető a jó útra. Sok szülő úgy van vele, hogy neveljék meg a tanárok az iskolában a gyereket (illetve a közvélemény is sokszor ezt gondolja). Csakhogy a gyereknevelés alapvetően nem a tanárok feladata. Nem a tanár feladata megtanítani a gyereknek, hogy illik a felnőttnek köszönni, hogy nem beszélünk csúnyán a tanár jelenlétében, vagy egyáltalán azt, hogy kell megszólítani egy tanárt, hogy kell udvarias formában beszélni. Több iskolában tanítottam már, és ezzel a legtöbb gyerek nincs tisztában. Igenis a szülő feladata lenne, hogy megtanítsa a gyereknek, hogy kell másokkal viselkedni. A tanároknak is van nevelő feladata, de szerintem felesleges ecsetelni, hogy a döntő rész a nevelésben nem az ő terhük. Az alapvető viselkedési normákat otthonról hozza ígyis-úgyis a gyerek. Ilyen szempontból általában, rendszerszinten a helyzet ma katasztrófális. A gyerekek nem tudnak köszönni, nem ismerik az alapvető illemszabályokat, nem tudnak kommunikálni. Úgyhogy én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy igenis, jelentkezzenek csak, ha valamit akarnak, és ne kényükre kedvükre járkáljanak órán. Nyugat-Európában, más életkörülmények között lehet, hogy működik a felelősségteljesség a gyerekeknél, és rájuk lehet bízni döntéseket, de itthon ez enyhén szólva nem működne jelen körülmények között.

Miért nem bírják nevelni a gyerekeiket a szülők?

Ez összetett probléma, sok dologgal függ össze. Egyrészt, a világ egyre jobban rohan, a mai világban már a nő és a férfi is dolgozik, és individualista, karrierista életet él. A családi, közösségi értékek helyett egyre inkább előtérbe kerül az önkiteljesítés. Ez lehet, hogy rébusznak hangzik így leírva, de a gyakorlatban mégis megfigyelhető. A lényeg, hogy a gyerek ki van csapva a világba, a szülő állandóan dolgozik, és nem foglalkozik vele. Gyakorlatilag az utca neveli a gyereket és az amerikai erőszakos filmek. Tanárként az ember olyan példákkal találkozik a gyerekek elhanyagolásával kapcsolatban, azt el se tudod képzelni, hogy milyen családok vannak.

A másik az, hogy mivel ez a folyamat kb. a rendszerváltás óta tart (vagy már korábban is elkezdődött), már maguk a szülők is így nevelkedtek fel. A szülők előtt sincsen normális családi példa sok esetben, így nem tudnak normális férfi-női mintát, viselkedési mintát mutatni a gyerekeknek (és nem is akarnak). Sokszor azt lehet tapasztalni, hogy a szülő ugyanolyan tájékozatlan, műveletlen, csőlátású, mint a gyerek, vagy még rosszabb. Ugyanúgy nem tud viselkedni, még köszönni sem tudnak, illetve a magázódás szabályaival sincsenek tisztában, azaz nyelvi problémáik vannak (bezzeg, káromkodni azt tudnak). Ha a gyerekkel valami történik (beírást kap, vagy rossz jegyet), egyből a tanár a hibás. Nem csoda, hogy ilyen hátterű gyerekek sem fognak normálisan viselkedni. Ilyen körülmények között pont hogy szükséges a gyerekeket arra nevelni, hogy ha valamit szeretnének, akkor udvariasan kérdezzék meg a tanártól, és nem megengedni nekik, hogy kérdezés nélkül wc-re menjenek...