Miért nem tudok szeretni teljes odaadással?

Soha nem volt még olyan ember az életemben, akit igazán szerettem volna, se családból, se barátok közül. Lehet, hogy köze van ennek a rossz családi háttérhez, de hogy egyetlen barátomhoz se tudjak úgy kötődni? Mindig csak azt nézem, hogy oké, legyünk jóban, fogadjuk el egymást és legyen "kényelmes" a kapcsolatunk, de nem hiszem, hogy bárkiért is tűzbe mennék. Kicsit pszichopatának érzem magam ilyenkor, és sokszor kifejezetten zavar ez az érzelemmentességem. Sírni sem tudok a halálokon, egy kisállat halála is jobban megindít mint bármely emberé.

De félreértés ne essék, még állatot sem szerettem igazán, nem tudok hozzájuk sem kötődni. Mitől lehet ez? El kéne fogadnom?