Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Rohadtul bejött az élet,...

Rohadtul bejött az élet, mégsem tudok mit kezdeni vele? Csak azt hiszem. Hosszú lesz, de meghallgatnék egy bölcset.

Figyelt kérdés

-----Egyszerű kérdés akart lenni, de iszonyat hosszú lett, ezért elnézést kérek!

Tudom, hogy iszonyat megromlott az értékrendem és a társadalmi elvárásom mások felé, egyszerűen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit tennétek a helyemben vagy mit tanácsoltok.

Nincs a leírásomban hazugság, ne menjünk bele a részletekbe, ha kérhetném----



19 évesen leérettségiztem, átlagos családom van, havi 150-250 körül keresnek szüleim fejenként, de a ház hitele, kaja, rezsi stb szinte az egészet elviszi.

Tudunk félre rakni, havi 50 körül, jobb esetben max egy százast.


Ezután 20 évesen elkezdtem dolgozni, majd 21 évesen nagyon jó pozíciót kaptam (nem szeretnék bővebben beszélni a szakmámról), szinte bárki képes ilyen munkára, nem kell hozzá képzettség.

Szerencsém volt én pedig kihasználtam a lehetőséget és a mai napig élek vele.


Most 23 vagyok, elértem, hogy heti 3 napot dolgozok csak(többet sajnos nem tudok), legrosszabb hónapokban is 350 ezer körül kerestem nettóban, most az elmúlt 3-4 hónapom elég jó volt, 450-500 között volt mindig a nettóm.


Lett autóm (gyerekkori vágy volt egy bizonyos típus, 3.5 millió volt, megvettem), van lakásom, igaz van rajta hitel, de havi 70-nel fizetem, albérlet drágább lenne... 9 év múlva lejár.


Volt megtakarításom, ezen felül, kb 3-5 millió lehetne most talán, azonban pontosan nem tudom sajnos, mert napi szinten száz ezrekkel szerencsejátékoztam hosszú hónapokig, amíg odáig jutottam, hogy lenulláztam a számlám.


Mai napig kísért, szeretek játszani, de intelligensnek tartom magam, nem játszok azóta nagyban, néha, heti 1x max rakok tippmixet 10-20 ezerért, az izgulás végett, és szeretek meccset nézni.

Mindig is örömmel töltött el a nyeremény, azonban nagyon nyugodt természetű vagyok, sosem törtem le, akkor sem, amikor lenulláztam magam és 2-3 óra alatt játszottam el a számlámon lévő utolsó 600 ezret, ami a milliókból maradt.(értelem szerűen nem voltam boldog, szomorkodtam miatta, de nem is a pénz miatt, mivel könnyen jött, inkább amiatt, mert nem láttam be, hogy felesleges újabb 20 ezreket tennem a roulett asztalra, sosem nyerem már vissza a pénzt, elkapott a hév)


Mostanra átgondoltam, elbuktam az eddigieket, az már sosem fog vissza jönni, új életet kezdek.

24 leszek lassan, a melóm megvan, pár hónap alatt rendbe jöttem, újra van 1 milla kp, és leszervízeltem az autót, teljesen hibátlan, megbízható, a lakásba semmi nem kell már, teljesen modern, stb....

Mindenem megvan. Van barátnő, nagyon szeretem, ő is engem, már 4 éve.


Van családom, szeretem őket is, testvérem.

Van 1-2 barátom, akik jóban rosszban bármikor jönnek, de ritkán találkozunk sajnos, messze vagyunk egymástól.


Elkezdtem egy egyetemet, a világ legjobb szakmáját tanulom, 5 éves a képzés, olyan szakmát ad, amivel azonnal el lehet helyezkedni, nagyon nehéz bekerülni, de jó tanuló voltam, ráadtam a fejem, felvettek.

Amint végzek, legrosszabb esetben is 500-700 ezer körüli a fizetás, küldöldön milliók. Itthon, saját üzemben csinálni havi 1 milliót is hozhat, de az elindításhoz kell legalább 25-30 millió.


--------

Nos, így ugráltam az időben, jelenleg itt tartok, de boldogtalanul.

Hiába van meg minden, szinte 99% az esélyem a sikerre, mégsem vagyok boldog. Szeretem a családom, barátnőmet, de barátaim nagyon kevesen vannak, teljesen megváltozott a személyiségem. Réget társaság központú voltam, manapság már a tömeg szélén állok és inkább megfigyelek másokat. Ritka a szimpatikus ember, mindenkiben a rosszat látom, a tudatlanságot, és sajnos a csúnya emberek valamiért taszítanak. Teljesen gyökér felfogásom lett, elsznobosodtam vagy nem tudom. A pénz megváltoztatott.

Nem vagyok beképzelt, sosem villogtam semmivel, nem is tudja senki, hogy ennyit keresek, szüleim sem, az autót látják, de a játékszériámról nem tudnak.

Viszont amíg nekem természetes lett, hogy napi szinten étterem, taxi hetente, mozi, igazából bármilyen szórakozás... Nem kell átgondoljam, van rá bőven.

Viszont hiába, mert a barátnőmön és 1-2 barátomon kívül nem tudom megosztani ezt senkivel. Valamiért képtelen vagyok társaságot találni, új barátokat...

Az egyetemet idén kezdtem, suliban beszélgetek mindenkivel, kedvelek pár embert, de órák után itthon vagyok, egy ember sincs hozzám közel, magányos vagyok.



Azt gondolom, hogy sínen lehetne az életem, a suli mellett megy a munka, fárasztó ugyan, és nem túl jók az eredményeim, de sikeresek a vizsgáim,úgy ahogy. Pici csúszással, de biztosan elvégzem a sulit.

Azonban a pénz 1000x jobban foglalkoztat, ha kell 28-20 órát is ledolgozok az 5 ezres órabéremmel, ha van lehetőségem rá, viszont kevésnek tartom még ezt is!


A szüleim mindig is a szegényebb, átlag rétegbe tartoztak, de önzetlenek voltak velem és azok is a mai napig. 50 évesek már, viszont rengeteg szeretetet kaptam tőlük és feláldozták a saját életüket értem.

Amíg én nagylábon élek és megvan mindenem, addig ők kemény fizikai munkát végeznek heti 40 órában, 1000ft-os órabéren.


Ezt nemrég láttam be, felnyílt a szemem, és én lennék a legboldogabb ember a világon, ha megtehetném, hogy ne kelljen dolgozniuk! Szeretnék csak úgy új autót venni nekik, adni nekik havi 300-400 ezer ft-ot, hogy tartsák el magukat, járjanak wellnesselni, utazni stb.


Mindent megteszek a mai napig azért, hogy minél több pénzem legyen. Néha adok és veszek dolgokat, nagyon jó érzékem van a pénzhez, látom a tárgyak értékét, könnyen megtalálom a vevőkört, jól rá tudok beszélni másokat dolgokra, de nem rámenősen, tukmálósan, csak nagyon jók az érveim, elmondom egyszer mit gondolok és mindig egyet értenek velem általában.

Volt olyan hónap, amikor 700 ezret megkerestem csak munkával és adás-vételekkel.


Viszont azt gondolom, hogy ez a pénz iszonyat kevés, még így is.

Nagyon jó lenne, ha lenne egy nagy családi házam, vállalkozásom, 2 értékes autó és a családtagjaimat is rendbe hoztam volna, de így, jelenleg kevéslem.


Mire lesz egy szép, jó környékbeli 80-100 milliós házam, 40-50 milliós üzletem a vállalkozáshoz, amit egyetem után vinni tudok, mire a szüleimnek is megveszem az autókat, rendbe teszem a házukat, stb..

És akkor még nincs gyerekem se.


Annyit jár az eszem ilyeneken, hogy emiatt nem megy a tanulás, képtelen vagyok dolgozni is és tanulni is.

Megszoktam, hogy könnyen jön a pénz, és heti 2 napot dolgozok már csak, igaz azt nagyon keményen, napi 14 órában, utána alszok 4-5 órát és azonnal folytatom ugyan így.

Majd hétfő suli, rongynak érzem magam, keddre talán kipihenem magam, tanulgatok napi 1-2 órát, de alig birok koncentrálni...



Jelenleg is össze vissza írok mindent, a gondolataim nagyon kuszák és nehéz egyberaknom ezt a sztorit.


Azért ebbe a kategóriába kezdtem írni, mert az lett volna a kérdésem, hogy mihez kezdjek a pénzzel, amivel suli mellett, napi 1-2 óra ráfordítással jól tudok keresni(jelenlegi munkámba nem lehet fektetni, nem lehet tovább vinni), de az lett a vége, hogy depresszióba torkollott az életem talán, hiába nem mutatom kifelé, és azt gondolom, hogy sikeres vagyok, boldogtalan vagyok.


Mit tegyek mégis?

Ha 100%-ig a tanulásra koncentrálok, akkor elbúcsúzok a fix 350-450 ezres jelenlegi fizetésemtől, és a szüleimnek kell fizetniük a lakásom, rezsim, üzemanyagom, stb...


Rengeteget álmodozok lottó nyereményről, luxusautókat nézegetek, szinte biztos vagyok abban, hogy én fogom megnyerni a fődíjat, rengeteget álmodok vele, hiszem, hogy nekem ez a sorsom. Ez így leírva szinte beteges, de valóban sok időt töltök ilyennel, napi szinten.


Ha kevsebbet dolgozok, akkor havi 200-250, heti 1 nappal, abból eltartom magam, rakok is félre belőle, és próbálom úgy felfogni, hogy CSAK a tanulás, és nem próbálok okoskodni és túlórázni. Ledolgozom a 12 órámat egyszer, felveszem a 60 ezrem és viszlát..

Azonban nagyon nehéz megállni, hiszen ha másnak lenne ilyen lehetősége, kihajtaná magát ahogyan csak tudja, ahogyan én is, viszont így nem megye a tanulás...



És ha netán lemondanék a suliról...leírom a szakmát privátban, ha vkit érdekel, de a beazonosítás miatt ide nem szeretném.

Ha nem végzem el a tanulmányaimat, nem lesz büszke rám a család, de a munkám megmarad még biztosan 2-3-4 évig, átlag 500 al számolva évi 4 millát félre tudok tenni, amiből remek vállalkozásokat lehetne indítani, amit tudok fejleszteni is, ha lesz érzékem hozzá, és szerintem van. Imádnám azt a munkát, ahol ingben kell autóval mászkálnom, tárgyalnom, vagy irodába bejárni, alkalmazottakat ellenőrzni.


Iszonyat boldog lennék, ha lenne egy havi több milliós profittal működő cégem, a szüleimet lehet, hogy eltarthatnám már pár éven belül, és szeretném az alkalmazottaimat is tisztelni, barátságos viszonyt kialakítani, extra juttatásokat adni, nagyon jó fizetést, boldoggá tenni mások életét is.

Viszont akkor nem leszek "szakmabeli", ami gyerekkori vágyam.

És a szüleimnek így is nehéz az életük, hozzám képest. Látom rajtuk, hogy kezdenek leépülni, fáradtabbak, többet alszanak, koszosabb a lakás, kevesebbet főznek, többet dohányoznak és isznak, nem mozdulnak ki, stb...

És akkor még rontsam azzal a helyzetet, hogy otthagyom a melóm és kerüljek nekik havi 100 ezrekbe, amíg én 22 évesen százezreket játszottam el kaszinókban és nevetve jöttem ki, mert leszartam, megkerestem egy nap alatt.. játszottam egy jót, és nem érdekelt más.


18 évesen edzettem, sportoltam, 80 kg voltam, nagyon izmos, most 70kg vagyok, van éves kondi bérletem, de fél év alatt ha 10-12x voltam, akkor sokat mondok, pedig időm bőven lett volna.

Lusta lettem, rohadtul.

Van egy nap szabad 6-7 órám, de nem tanulok, alig bírom rávenni magam, ha dolgozni kell, ugrok azonnal, edzeni már megint nem.

Wc-re is autóval járok...



Nos, biztosan rengeteget írtam, így be is fejezném, köszönöm szépen előre is, ha végig olvasod, amit írtam, bölcs véleményekre vagyok kíváncsi, nem szeretnék senkiből semmilyen ellenszenvet kiváltani, leírtam az életemet, értékrendemet(ami romlott!), tisztában vagyok vele, hogy nem értékelem amim van, és tennem kéne azért amim még nincs, de mélyponton vagyok.


Segítséget elfogadok, kritika is jöhet, de ne oltás legyen belőle, pozitív kritikára gondolok.


Köszönöm a segítségeket!

Privátban belemegyek bármilyen részletbe, ha valakit érdekel, de csak akkor, ha a segítséghez elengedhetetlen, mert kihagytam valami fontosat.



2017. dec. 6. 00:51
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
72%

Én sajnos nem tudtam elolvasni, csak az első harmadot. De gondolom a maradék is arról szól, hogy pénz, pénz, pénz.

A pénz az jó. Szükséges az életben maradáshoz. De a pénz a legkevesebb, ahhoz, hogy ember tudj maradni.

2017. dec. 6. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:
84%

A pofon jonni fog. De ahogy elnezem a soraid, neked segiteni fog. En nem irigykedem mert egy picit jobban allok, es ezert is tudom hogy az altalad leirt elegedetlenseg es mindig tobbre vàgyàs a fiatal korodra is visszavezetheto es valtozhat.

Amugy a sok penz csak az anyagi jellegu problemakon segit, sot general is problemakat. De minden mas problemaval a gazdagok is kuzdenek.

2017. dec. 6. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:
Hogu mit tegyel azt nem tudom. Neha allj meg egy pillanatra, erezdd at a buszkeseget azert amit eddig elertel. Hogy a sziv vagy az esz utjat valasztod, vagy esetleg tudod a kettot vamailyen szinten vegyiteni azt te fogod tudni a kello pillanatban. Szerintem a sziv utja a tied a leirtakbol.
2017. dec. 6. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:
51%
Most mi a kérdés pontosan? Hogy mit kezdj magaddal?
2017. dec. 6. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
56%

Végigolvastam.


Olvasás alatt a terjedelem és a fogalmazás miatt megfogalmazódott bennem a következő felvetés, hogy megfogadtad a tanácsom: "nővessz már tököt"


A hetek során szépen dolgoztál egy új fajta kérdés kidolgozásán. Konkrétan arra a fiúra gondolok, aki hetente arról áradozott, hogy remeg a nők közelében, és "nem vagyok rá büszke"


Illedelmesen, terjengősen fogalmazott. Szerintem élvezte saját magát ócsárolni...

Most meg előállt egy nagyzoló kérdéssel.


Majd átgondoltam, és talán mégsem az a fiú vagy. Nem tudhatom.



Talán olvasd el a Tékozló fiú című regényt, hátha segít. Utazz, vár Tibet.

2017. dec. 6. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim ***** válasza:
Ugye nem gondolodtad, hogy ezt végigfogom olvasni ? :DDDD
2017. dec. 6. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:
Nekem az olvasás alatt annyi jutott eszembe, hogy agyalj kevesebbet és élj többet.
2017. dec. 10. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
ez kezdődő depresszió haver.
2018. jan. 1. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!