Normális, ha megbotránkoztat az igazgságtalanság?

Vagy a mai világban már ez a norma, és a kivételen kell csodálkozni?

Nem akarok rèszletekbe menni, csak így nagy vonalakban. Egy évet dolgoztam külföldön, (sajnos nem egy helyen, kettőn), amikor felmondtak nekem.

A munkaügyiben azt mondtàk, nem kapom meg a B2-es nyelvtanfolyamot ingyen, mert a páromnak (aki még csak nem is a fèrjem, tehát hivatalosan csak "egy háztartásban élő szemèly") meghaladja a bevètele valami apróval a minimàlis szociàlis segélyt, illetve dolgozó és nem segèlyezett (diákmunka a tanulmànyai mellett). Illetve màr egy ève kint élek, x törvènykönyv y paragrafusa kimondja, nekem nem jár semmi, csak a szàm, de jobban jàrnék, ha azt most inkább becsuknàm.

Úgy kellett harcolni velük, hogy a sajàt költségemen mehessek, de oda is csak úgy engedtek, hogy nem munkaidőbe esik.

Szóval, kerestem munkàt és megcsinàltam a sulit (majd egészen felsőfokig, nyelvvizsgàval).

Ez volt kèt éve.

Erre tegnap közli egy csaj ismerős, aki 4 éve kint él, a férje baromi jól keres (jóval az àtlag felett), hogy ő szociàlis alapon megkapta a B2-es tanfolyamot ingyen, és ugyanígy meg fogja a C1-et is pályázni. Ugyanúgy a munkaügyinél.

Mindezt azért, mert hogy ő a 4 év alatt egy napot se dolgozott, biztos azért, mert nem volt nyelvtudása (aha, inkàbb azért, mert több az egy főre eső jövedelem nàluk, mint egy àtlag csalad teljes bevétele), így neki jár ingyen minden.

Tudom, hogy semmi közöm màsok èletéhez, de amikor mèg a törvèny is ellenem van...