Az mitől van, hogy akik másokkal poénkodnak, nekem panaszkodni szoktak?
Van több ilyen ember is. Ha másokkal dumálnak, megy a viccelődés, mindenből poént csinálnak, minden happy. Ha meg velem beszélnek, akkor panaszkodnak, hogy szarul vannak, szakítani akarnak a párjukkal és mit tegyenek, depressziósak, stb.
Nem értem, mert akkor valamelyik ebből nem igaz, vagy a poénkodás egy álca vagy a panaszkodást használják egónövelésnek. Mert az is igaz, hogy én mindenkit próbálok megnyugtatni, lehet csak élvezik a figyelmet?
Nem. Mindeni azonosul a másikhoz, úgy viselkednek amit a másik kihoz belőlük.
Valaki velem tök nyugodt, értelmes és kedves, mert azt hozom ki belőlük, én is azt adom nekik.
Másokkal pedig zavarban érzik magukat mondjuk kínos csend miatt, ezért próbálkoznak beszélgetni, mégtöbb zavar lesz, és már a végén teljesen kifordul az ember magából a zavartsága miatt.
Nekem is volt "szerencsém" ilyen emberhez.
Ha velem beszélt akkor folyton szar volt minden, folyton panaszkodott, folyton rossz volt minden. Közben meg azt láttad hogy bulizik, írja a boldogabbnál boldogabb dolgokat Facebookra, lóg a barátaival, családjával.
Megszakítottam vele a kapcsolatot, évekig nem beszéltünk. Egyszer futottunk össze utána, szinte felcsillant a szeme és olyan panasz áradatot zúdított rám hogy szó nélkül hagytam ott.
Szerintem csak szimplán vannak emberek akik különböző "esetekre" tartanak ismerősöket. Az egyikkel bulizni jár a másikkal bevásárolni a harmadikat meg lelki szemetesládaként kezeli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!