Ha valakinek van Facebook profilja és utálja, ahelyett, hogy szimplán felfüggesztené azt, miért megy fűnek-fának panaszkodni, hogy mennyire utálja a Facebook-ot?
Olvastam itt most egy Facebook-os kérdést ami, bár nem ezzel kapcsolatos volt, de eszembe juttatta, hogy nemrég láttam , a GYIK is mennyi "Ti is annyira utáljátok a Facebook-ot mint én?" kérdéssel van tele és eltöprengtem ezen.
Ismerősök között is gyakran hallom ezt a "Én mennyire utálom a Facebook-ot!" párbeszédet és persze utána nyúlnak is a telefonjuk után és navigálnak rögtön a Facebook-on.
Amikor pedig mondom nekik, hogy senki sem szorít pisztolyt a fejükhöz, hogy használják, mindig jönnek a kifogások, hogy nem szedhetik le magukat onnan, mert az egyetemi társaikkal vagy a kollégáikkal csak ott tudja tartani a kapcsolatot, mert az órai jegyzetek csak ott érthetők el, hogy az egyetemi vagy munkahelyi infókat csak ott láthatják, stb. , amiket eléggé gyenge kifogásnak tartok, mert
- A Facebook előtt is létezett élet és az akkor is tudták tartani a kapcsolatot; telefon, email, levél vagy bármilyen varázslatos úton, ha személyesen nem volt elérhető az illető.
- Ha nincs Facebookod, megkéred az ismerősödet, hogy küldje el a mailcímedre a jegyzeteket, amire szükséged van
- Nálunk is volt pár ember, aki nem volt fent FB-n, vagy két hetente felfüggesztette a profilját és a Facebookon megjelenő közérdekű infókat kiküldtük a mailcímére vagy felhívtuk telefonon.
És még annyi kifogás, amire kapásból tudnék mondani egy FB mentes megoldást.
Szerintetek az emberek szimplán csak szeretnek szenvedni vagy menőnek tartják, ha ők is azt mondhatják, hogy nem szeretik a Facebook-ot, pedig a való életben imádják? Vagy mi lehet az oka?
Sokan arra használják a facebookot (meg az internet más felületeit), hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezért rakosgatnak ki rengeteg képet, állapotot.
Aki látványosan utálja a fb-t, az pontosan ugyanezen okból csinálja, csak pepitában. Pont ugyanolyan, mint azok, akiket ilyenkor szid.
Nekem elsőre a figyelemhiány ugrik be, azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy másoknak vagy neked hisztiznek, hogy foglalkozzon már valaki velük. Szimplán csak hagyni kell őket, keressenek olyat, akit érdekel ez a probléma(megtapsolom őket, ha találnak)
Alapvetően egy előadás jegyzetet mailen kellene átküldeni, bár fel szokta tenni az egyetem is netre, ahonnan pdf formátumba le lehet tölteni.
Egy cég nem a facebookon fog veled kommunikálni, hanem mailen keresztül, de ez igaz egy kollégára, max csak személyes dolgokról beszélnek facebbokon.
Hát ez az; a munkahelyemen még életemben nem láttam olyant, hogy közérdekű információt kitett volna a főnököm Facebook-ra. Bár van Facebook csoportja a csapatunknak, de a közérdekű infók mennek mindenkinek a mailcímére.
(A csapatépítő bulikat beszéljük meg inkább a csoportban, hogy hol legyen, mikor legyen, stb, de a végeredményt akkor is kiküldi köremailben a főnök.)
Egyetemen meg voltak ilyen különböző jegyzetes csoportok a Facebookon, ahova kifejezetten órai jegyzetek töltöttek fel, de akinek nem volt Facebookja, annak kiküldtük az emailcímére a feltöltés után vagy, ha ő megkért rá, hogy tegyünk így...
Alapvetően egyetértek veled, de egy résszel vitatkoznék.
"Amikor pedig mondom nekik, hogy senki sem szorít pisztolyt a fejükhöz, hogy használják, mindig jönnek a kifogások, hogy nem szedhetik le magukat onnan, mert az egyetemi társaikkal vagy a kollégáikkal csak ott tudja tartani a kapcsolatot, mert az órai jegyzetek csak ott érthetők el, hogy az egyetemi vagy munkahelyi infókat csak ott láthatják, stb. , amiket eléggé gyenge kifogásnak tartok, mert
- A Facebook előtt is létezett élet és az akkor is tudták tartani a kapcsolatot; telefon, email, levél vagy bármilyen varázslatos úton, ha személyesen nem volt elérhető az illető.
- Ha nincs Facebookod, megkéred az ismerősödet, hogy küldje el a mailcímedre a jegyzeteket, amire szükséged van "
Azok, akik használják, sokszor abból indulnak ki, hogy ott mindenki látja. Mikor én szállítottam egy gimis osztálytársamnak a közérdekű infókat a sulis csoportból, rámförmedtek, hogy "XY meg regisztráljon facebookra". Elkéstem a saját érettségi bizonyítványom kiosztásáról, mert FB-ra kiírta ofő, hogy 2 órával korábban lesz. Ja, hogy egyesek 1 órára laknak a sulitól? Szívás.
De én nem utálom a Facebookot, sőt, kifejezetten hasznosnak tartom. Mint a konyhakés: alapvetően jó dolog, attól függetlenül, hogy páran fegyvernek használják. Csak azért akartam pontosítani. De tény, hoyg engem is felhívtak telefonon, és végül megkaptam az érettségimet, csak mondjuk akkor hívtak fel, mikor realizálták, hogy jé, XY nincs itt. Nem én késtem el egyedül, sokan jártak így. A vicces: a késők közül MINDENKINEK volt Facebookja, csak nem lógtunk rajta az érettségi után, hanem én speciel aludtam.
De egyébként egyetértek veled. Nekem az a kedvencem, mikor valaki kiírja, hogy "aki nem ért egyet egyet velem, nyugodtan törölhet". Ahelyett, hogy kinövesztené a tökeit, és törölné ő. Persze nem biztos, hogy tudod, ki nem ért egyet veled, de mindig ezt látom, hogy kommentekben veszekednek, és azzal zárul, hogy "akkor törölj", ahelyett, hogy ő törölné. Meg oltogatják egymást, vitatkoznak, de a világért nem törölné. Nem akarok álszent lenni, én használom és szeretem a FB-ot, de aki beszól, vagy akivel gimiben 4 évig rühelltük egymás arcát is, azt nem jelölöm be/vissza, vagy törlöm.
Szerintem amúgy ez olyan, mint amikor valaki hangoztatja, hogy nem néz tévét. Félreértés ne essék, nincs ezzel baj, de van, aki dicséretet vár érte, és minden alkalommal kihasználja a lehetőséget, hogy elmondja, hogy nem néz tévét. Szerintem meg a tévében vannak jó dolgok is, csak tudni kell szelektálni. Ha te képtelen vagy elkapcsolni a Győzikéről, és inkább az egész készüléket kiiktatod az életedből, arról nem az HBO vagy David Attenborough tehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!