Az inkább előny vagy hátrány, ha valaki kiismerhetetlen?

Legyen annyira kiismerhetetlen, hogy ne akarjon elsõre mindent lezadarni magáról, tartogasson némi meglepetéseket, legyen néha sokoldalú, ne unalmas és monoton.

De az a fajta kiismerhetetlenség már nem jó, amikor nem engedsz közel magadhoz másokat, bizalmatlanságot éreznek rajtad.

Szerintem csak az számít, hogy érzed magadon, hogy mit jelent a kiismerhetetlenséged.

Ha azt jelenti, hogy izgalmas vagy, színesebbé akarod tenni a kapcsolataidat, akkor elõny.

De ha azt jelenti, hogy tartod a távolságot, valamiért félsz attól, hogy megismernek, úgy érzik hogy folyton értelmetlenül, szorongva titkolozol, akkor bizony hátrány.

Mások szemében egy TITOK vagy, de azt csak te tudod, mi áll a titok mögött. Ha sz*rt rejtegetsz, akkor egy hatalmas kiábrándulással fogod “meglepni” az embereket. Ezt csak te tudod, hogy elõny-e vagy hátrány.

Ha van egy kisebb kör, aki valóban ismeri az egyént, és az a kör tudja, hogy ki az illető valójában, az úgy jó.

A többinek, az ismeretleneknek meg szerintem jobb, ha kiismerhetetlen az ember.

Eleinte előny, mert tök érdekes, hogy a másik nem "adja oda magát" egyből, viszont ha hosszútávon ilyen marad, akkor az nem túl jó.

Ismerkedtem egy lánnyal a nyáron. A baráti társaságunk közös volt, de őt csak felszínesen ismertem addig. Az tetszett, hogy olyan kifürkészhetetlen, viszont hiába beszélgettem vele rengeteget, beleuntam az egyszer hideg-egyszer meleg játékba, meg abba, hogy azt se tudtam hogyan közelítsek hozzá.