Az introvertált előny vagy hátrány?

Inkább tulajdonságnak mondanám, nem lehet meghtározni, hogy jó-e. Én is örülök, hogy introvertált vagyok, de biztos sok extrovertált is örül hogy az, meg vica versa.

Simán lehet kapcsolatod, főleg egy hasonló lánnyal, és a kapcsolat is remekül tud működni, pl. én is nagyon jókat beszélgetek más introvertált emberekkel, sőt. Csak kell egy kis idő, amíg megnyílik az ember.

A nők 70%a a rámenős,vadulós, dumás embereket kedveli, a 30% meg szintén egyéb problémákkal van megáldva, szégyelli a testét, nem mer meg nyílni egy férfi előtt, és még sorolhatnám.

Változni kell mert még van időd ennyi évesen, ha nem teszed, 10 év múlva baromi rossz lesz mert ott már a csajok is komolyabban veszik a dolgokat egy sráccal.

25F

Az introvertáltság önmagában se nem előny, se nem hátrány, ez inkább attól függ, hogy milyen szociális intelligenciával, kommunikációs készségekkel rendelkezel. Először is az introvertált személy nem egyenlő a félénkkel vagy az antiszociálissal, tehát ez nem egy személyiségzavar, ez azt jelenti, hogy a szellemi-lelki feltöltődéshez egyedüllétre van szükséged, azaz pl. egy nehéz iskolai napot magányos tevékenységgel pihensz ki (zenehallgatás, olvasás, filmezés stb.), míg egy extrovertált ilyenkor társaságra vágyik az ellazuláshoz.

Az igaz, hogy az emberek többsége inkább extrovertált és a társadalom is úgy van kiépítve, hogy a rendszer inkább nekik kedvez, mivel az önmegvalósításhoz, karrierépítéshez a közvetlen és barátságos személyiség, a megnyerő stílus elengedhetetlen.

Ami a párkapcsolatokat illeti, valóban nehezebb ismerkedni visszahúzódóbb személyiséggel, de ez nem azt jelenti, hogy láthatatlan leszel a lányok számára, csak több energiádba fog kerülni, hogy kialakuljon a bensőséges viszony. Ha lehet, akkor a hozzád hasonlóan introvertált lányoknál kezdeményezz, ha egy nagyszájú plázacicához mész oda, valószínűleg nem fog működni a dolog, neked ő túl ripacs lesz, te pedig neki túl unalmas.

Az a lényeg, hogy ne akarj magadon radikálisan változtatni, nem kell mindig ízig-vérig macsónak lenni, olyan lányt találj magadnak, aki mellett akkor is jól érzed magad, ha önmagadat adhatod.

Nem is előny, nem is hátrány.

Én is introvertált vagyok, jól elvagyok egymagamban is. De ettől még szeretek társaságba járni és van párom is.

Szerintem csak a nagyon extrém esetekben lehet ez gond, pl. ha valaki képtelen kommunikálni másokkal, képtelen társaságban jól érezni magát, nem tud máshoz alkalmazkodni egy kicsit sem.

Nyilván az a jó, ha olyan párod lesz, aki nem akar állandóan veled lenni és teret ad annak is, hogy saját magaddal foglalkozz. Az enyém ilyen. Bár ő nem introvertált, de neki is megvannak a maga hobbijai, elfoglaltságai, így nem csak közös programjaink vannak.

Mindennek van előnye és hátránya. És nem igazán van, ami fekete-fehér volna... Ez is egy skála; mindenkiben van legalább egy kevés introverzió, és extroverzió is. Csak hát kinél milyen ez az arány. Ami adott személynél időben (pl évtizedenként) is változni szokott valamelyest.

A csajozáshoz meg kell élni néhány más dolgot is, amúgy alapvetően introvertáltként többnyire nehezebb, bár ha a csaj is ilyen, lehet, hogy még jól is jön, de ez személyfüggő is.

Önmagadon dolgozz főleg. Nehéz a kamaszkor, idővel rájössz, hogy nem szabad érzelmileg tapadni senkire, hanem rugalmasabb felkészülni, hogy bármi változhat pl egy kapcsolatban is. Tehát benne lenni nehezebb, mint elkezdeni.

Jó, ha az ember érzelmileg mindent belead, odaadó, figyelmes, viszont nem szabad érzelmileg függeni, mert fájdalmas végkimenetele lehet lelkileg.

A csajozáshoz magadat is, meg a csajok lelkivilágát is ismerd ki. Ne várj sokat tőlük...

Tudd, hogy mit akarsz a lánytól, de legyél nyitott a lány jellemére, fogadd el, hogy megtudsz idővel olyanokat is a kiválasztottadról, amire korábban nem mis gondoltál - lesz, ami tetszeni fog neked az újdonságokból is a kapcsolat alatt, és lesz, ami kevésbé, de egészében kell szeretteinket tudni elfogadni.

Vagy lelépni, persze korrekten, az esetben.

Ahhoz h összejöjj valakivel, tehát önismeretednek is el kell érnie egy szintet, máskülönben szerencsejáték (sok tini hasra ütés szerűen, bizonytalanul teszi, persze az is egy út, de fájdalmasabb, és tele van önbecsapással, a másik megtévesztésével, szóval nem ajánlom azt az utat.)

Ezen felül ki kell ismerned a lányok közös jellemzőit is mind jobban, valamint a konkrét kiszemeltedet is.

Van egy fontos tapasztalatom, de a legtöbb kamaszt nem lehet megmenteni ettől: nem szabad beleélned magad a másikkal való együttlétbe, a szerelem sötét verem. Csajozni nehéz szerelmesen. Akkor megy, ha nem túl erősek az érzelmek, máskülönben blokkol az ember és függ(eni fog) - abból legnagyobb részt baj származik...

Ha meg nincs érzelem, az is egy tapasztalat, de kevésbé érdekes.

Ha van kellő vonzódás, de nem vagy őrülten szerelmes, az z ideális ahhoz ,h összejöjj egy lánnyal.

Sőt, igazából ró fogsz jönni, hogy a csajozás nem úgy megy, hogy akarsz valakit és megszerzed - ez inkább a nők előjoga. Persze akikhez elsősorban vonzódsz , közülük is össze tudsz jönni valakivel, de ez nem garantált egy kannak sem. Nem így kell hozzáállni, pedig kamaszként sajnos még ez dívik, hogy "XY lányt akarom magamnak" - ez nem járható út.

Fők, férfiak részéről a járható úgy, hogy MIND TÖBB lány felé nyitott vagy, és előbb-utóbb egyikkel összejössz. Hogyan? Úgy, hogy nyitott vagy mind többjükre, pl beszélgetsz velük.

FOKOZATOSAN, APRÁNKÉNT mutasd ki a neked tetsző lányoknak, h mit érzel irántuk, de figyeld közben, mit és hogyan reagálnak.

NE ARRA adj, hogy mit mond egy lány! Hacsak nem úgy, hogy sokszor az ellentétét mondják az érzelmeikről, indíttatásukról, mint ami valójában akkor és ott jellemzi őket.

Arra adj, ami metakommunikatív: hogyan mozdul pl ha megérinted a vállát, milyen a mimikája, megváltozik-e a légzése stb, tehát ami kevésbé feltűnő tényező és amit kevésbé tud az ember irányítani. Pl a szavait, valamint a nagymozgását kellően tudja irányítani, sokszor rejtőzik, más mutat a lány (a nő) ; de pl egy pillantra máshogyan veszi a levegőt, vagy megrándul az arcizma, az árulkodó jel lehet!

Figyelj oda rá, ha hozzád szól, hallgasd meg! Ráadásul intellektuálisan nem igazán rugalmasak a lányok, nők, általában... ők inkább befogadók, magolósak, ebben mennyiségileg jelentősre képesek. De NE adj megoldási tanácsokat nekik, semmit, ami módozatokkal, hogyanokkal, miértekkel kapcsolatos! Nem az ő világuk! Náluk sajnos ez mechanikus: ha hallottak valahol valami módszert, ami érzelmileg épp megragadta őket, akkor esetleg kipróbálják ,de ők nem a szellemi megoldás emberei! Tehát Ne oktasd, ne vitázz velük, ne magyarázz, kivéve, ha ő, a lány kéri!

Ha csak a legenyhébb mértékben is megosztja veled az érzelmeit, már jó jel, figyelj oda, legyél jó hallgatósága. Javaslom, hogy vedd észre: jól esik neki, ha folytatod az által megkezdett érzelmi szálat, pl amit érzelmileg kiad neked saját magáról, annak mentém saját magadról is lehet, apránként.

Pl:

- Te, Pisti, amint meghallottam a föci tanártól Hawaii-t, megdobbant a szívem, h oda én is elennék...

Erre ami saját magad kapcsán eszedbe jut, mondhatod, pl:

- Tényleg, te is szereted a szigeteket/óceánt? Én elképzeltem magam egy lakatlan szigeten;

...vagy pl:

- Tényleg? És mit tennél Hawaii-on, ha eljutnál oda? :)

...stb, érdeklődj az érzelmeiről.

De vigyázz: aki be akar csapni, ismerd fel mielőbb, mert mi van, ha csak titkot akar kiszedni belőled...

A legfontosabb, hogy ne torkolljon ez értékítéletbe. Pl. "én kevesebbet érek másoknál, mert introvertált vagyok". Az ilyenfajta hülye gátlásaim miatt nekem is nagyon nehezen kezdődött el a párkeresés, meg rossz lóra is tettem, stb. Rengeteg lány van, aki nem a nagydumás, extrovertált fiúkra/férfiakra bukik, én is mindig hidegrázást kaptam az extrovertált nőktől. A lényeg, hogy olyanokat keress, akik hozzád hasonló helyen vannak ezen a képzeletbeli skálán, és akkor mindketten reális elvárásokkal fordultok a másik felé.

Szerintem egy baráti összejövetelen vagy tanfolyamon vagy bármely más, hosszabb társas érintkezésen elég hamar látható, ki hol szerepel eme skálán, és kik azok, akik nálad szóba jöhetnek.