Miért nem tudták még 20 év után sem elfogadni, hogy nem szeretek tengerbe, óceánba, tavakba belemenni fürdeni? Mit tehetnék azon kívül, hogy elmondom naponta, hogy nem szeretem?

Sokat utazunk a szüleimmel, születésem óta visznek mindenhova.

Kiskoromban még imádtam fürdeni a tengerbe, de kb 5-6 éves lehettem, amikor Görögországban nyaraltunk és odaúsztam a nagyobb köves részhez és láttam, hogy tele volt rákokkal az egész. Nem tudom, miért, de előtte bele sem gondoltam, hogy azokkal fürödhetek együtt... És megijedtem tőlük, azóta szinte nem is mentem félelem nélkül élővízbe. Mert félek, hogy rálépek valamilyen állatra, ami megcsíp/megharap. Szóval bárhová megyünk, én tuti a medencéknél vagyok, ott ráadásul nem leszek tiszta homok sem, a só szem szárítja ki a bőröm, és nekem ez így megfelel.

De anyáéktól mindig hallgatom, hogy menjek már bele a vízbe, mert úgysincs ott semmi, legtöbb esetben olyan tiszta a víz, hogy látom a lábamat is és ne a medence partján töltsem az egész nyaralást. És most is megyünk majd és már előre látom, hogy naponta minimum 5-ször ez lesz majd, hogy jaj menjek már le a partra és úgysincs semmi a vízben. Minden nyaraláson ez van és mintha a falnak beszélnék, mikor elmondom, hogy nem szeretek élővízbe menni és nagyon félek ott.