Vagytok úgy, hogy kevésnek érzitek magatokat?

Régebben volt, amíg még tudott rám hatni a szülői neveltetés általi folyamatos negatív önértékelés és az ezen keresztül generált megfelelési kényszer.

De tudatossággal ezeket leépítettem, ismerem a képességeimet és a korlátaimat, feszegetem is őket néha és fejlesztem magam, és vagyok már annyira biztos magamban, hogy amint bármilyen kevestelésbe futok a személyemet illetően (teljesítmény pl) akkor azonnal megállapítom, hogy az ellenoldali félnek irreálisak az igényei és megmondom neki. Vagy egyszerűen elsétálok a szituból.

Nem egy melót is hagytam ott ilyen baszogtatások miatt, hogy "többet kellene", "gyorsabban kellene" stb.

Felfogtam, hogy ettől én nem lennék előrébb, mások rigolyái miatt meg nem fogom tönkretenni magam. Ennyi.

Igen, mikor valamit elrontok, rögtön kísért mostohaanyám "te semmire nem vagy képes" - rendszeresen hozzámvágott mondata, és olyankor képes vagyok elbújni és bőgni mert elhiszem.

És félek, hogy mit szól a másik, hogy elszúrtam.

Ma is épp ilyen remek reggelen vagyok túleddig csak hámromszor bőgtem el magam.