Másnak is ennyire megváltozott a vásárlási szokása a húszas évei elejére?

Nekem is. Bár nálam inkább az hozott változást, hogy dolgoztam ruhaüzletben és beleláttam az ottani dolgokba, rossz élmény volt a gonosz, megalázó kollégák miatt, felesleges szenvedés az ócska fizetés miatt (hiába 8000 ft egy szar nulla ócska felső, a fizetésem talán még a minimálbért sem érte el - szakképesítéssel dolgoztam ott, de fizetésemelést sem helyeztek kilátásba).

Azóta abba a ruhaüzletláncba be se tettem a lábam, de a többibe se nagyon, ugyanolyanok más névvel. Meg is utáltam magamra költeni. De ha arra gondolok hogy egy jó kis kirándulás, termálfürdő, koncert, esetleg étterem, ezekre azért jóval szívesebben áldozom pénzt, mint valami kacat ruhára vagy porfogóra.

23L

Nekem azelőtt sem volt nagyon eltérő, inkább csak nem volt pénzem :D

Egyébként nőstény létemre egy ruhát én is 66x megnézek, visszateszem, átgondolom, de ma gondolkodás nélkül rendeltem könyvet 8 ezerért.

Nekem ez a '20-as éveim közepére jött el, mondjuk fiatalabb koromban nem kaptam zsebpénzt, így a költekezési tinikorom is később kezdődött el. De amúgy majdhogynem így vagyok vele. Azért még költök ruhára, mert nekem fontos a divat (vagyis nem is a divat követése, de szeretek olyan ruhát hordani, ami a stílusom és tetszik), de 10x meggondolom, hogy kell-e nekem az adott darab, ki tudom-e használni, jól áll-e. Ugyanígy a kozmetikumokkal.

De amúgy én is szívesebben költök már élményekre vagy olyan dolgokra, amivel kulturálódom, magamat fejlesztem... konyhai eszközök, színház, mozi, utazás, koncert, kézműves dolgok.