Miért olyan hihetetlen, hogy magamat alkalmatlannak tartom a párkapcsolatra? 27/N

Azon nem gondolkodtál el, hogy lehet csak a dinkája talált meg eddig-bele sikerült választanod kegyetlenül s ezért vontad le ezt a következtetést?

A megszokás egy dolog e téren és érthető az is, ha inkább egyedül, mint bármely kreténnel, akihez alkalmazkodni kell, mert elvárja és nagyon sok ember ilyen ( nő-férfi ).

Azonban egy dolog biztosan felébreszt e témában és ez egy olyan helyzet lesz-nem kívánom, amikor idegenekre leszel utalva körülötted s nem lesz senki sem, akiben bízhatsz-számíthatsz igazán.A barátok s család sem tud vagy akar melletted lenni örökké, de ha adsz esélyt egy társra, akkor még a "szakadék szélén" is örülsz ennek s nem omlassz össze, mint egykeként bármely nagyobb bajnál, amihez kevés vagy.

Azért érdekelne, miben merül ki alkalmatlanságod.Elmeséled, akár privátban?

...és valóban, tényleg senki nem hiszi el. :D Kb. ugyanezeket a válaszokat kapom, mindig ha ez szóba kerül. "majd jön valaki" "beleválasztottál" "majd megtalálod az igazit" "egyedül nem lehet élni" "miért érzed így, ez nem lehet így" meg az "összejönnék veled" :D

Nekem volt már egy pár kapcsolatom, bőven van tapasztalatom elég, hogy kijelenthessem, hogy ÉN. NEM. AKAROK. PÁRKAPCSOLATOT. Ezt az egyszerű mondatot baromi nehéz felfogni a többségnek, pedig szerintem érthető.

Egy felnőtt ember pedig igenis el tudja dönteni, hogy hogyan akar élni. Lehet, hogy én választottam mindig rosszul, lehet, hogy én vagyok a rossz választás mindenkinek, végülis mindegy. Én sem találom magamat alkalmasnak a párkapcsolatra, mert a legtöbb dolgot egyáltalán nem tűröm el, amit a többség enged, aztán utána meg sírva panaszkodnak a barátnőiknek.

Én a saját életemet akarom élni, nem akarok senkihez alkalmazkodni, senkitől függeni, senkihez kötődni, senki hülyeségeit nem akarom hallgatni 0-24ben meg a kívánságait lesni.

Már rég belefáradtam abba, hogy panaszkodik az ételre, hogy nem tetszik a ruhám, hogy miért ilyen műszakban dolgozom, hogy nem elég a szex meg ő máshogy akarja, hogy ne menjünk sehova mert fáradt, hogy 10x fel kell hívnom ha 5 percet kések, hogy én költöznék de ő nem akar... ésatöbbi.

Elhiszem, hogy vannak olyan varázslatos, szupercsodálatos boldog párok, akiknél mindig minden rendben, akik soha nem veszekednek, akik mindig ugyanazt és ugyanúgy akarják, akik ugyanazokat a dolgokat szeretik, akik között szuper jó a szex és örökké szerelmesek egymásba, akik mindig teljesen őszinték és megbízhatóak... elhiszem, hogy van ilyen, csak még az életben nem láttam, csak filmben. A valóságban nem ezt tapasztalom, másoknál sem ezt látom, közel sem.

Sokan úgy teszik túl magukat a rossz dolgokon, hogy tojnak a másikra vagy arra amit csinál, így persze könnyű. De ha én együtt vagyok valakivel, akkor az ne azért működjön, mert elnézünk egymásnak mindent és sóhajtozva elfelejtjük. Nekem nem kell ilyen 50-60%-os kapcsolat, amit a végén már csak a gyerek meg a közös hitel tart össze. Ez van. Nem tudom, ezen mit nem lehet felfogni.