Én vagyok túl érzékeny vagy nektek is rosszul esne? L
Most kezdtem a középiskolát. Ugye már 2 hónapja járunk.
Nem nagyon tudok beilleszkedni, összesen 5 emberrel beszélek az osztályból, de ez lényegtelen.
Történet:
Ma reggel az iskola előtt állt osztálytársam, jó reggelt kívántam neki. Ő pedig csak nézett rám. Ilyen lenézően.
Majd elsétáltunk egymás mellett.
Ez előtt volt már, hogy köszönt nekem. Tudni kell, hogy ő furcsa eléggé, mintha depressziós lenne, de részben megjátssza az elvontat.
Nekem semmi bajom sincs vele, sőt!
A többi lány osztálytársam mind furának találta, én 'álltam ki' mellette.(De ezekről ő nem tud.)
Csak pár szót beszéltünk, akkor is csak hozzá szóltam a témához.
Jogosan fáj ez nekem annyira?
Abban sem vagyok biztos, hogy jó iskolába jöttem, ezek annyira elcseszik a kedvem! Ám lehet, hogy csak érzékeny vagyok....
Én nem tartom magam érzékenynek, de az ilyen dolog engem is dühít. Ha már valaki köszön nekem normálisan, biztosan én is kinyögnék egy sziát még akkor is ha esetleg nem kedvelem. Mert ez az illem.
Szóval ez bunkóság volt szerintem tőle, én biztos beszóltam volna neki. De azért ne rágd magad ezen, legközelebb nem kell meki köszönni :D
Te valószínűleg egy aranyos,jól nevelt,jó indulatú lány vagy,amivel semmi gond,csak sajnos a társadalom nagyon vegyes,és rossz tud lenni,ami az ilyen embereket,mint Te is vagy,érzékenyen érinti.
Nem kell túl reagálni a dolgokat,márt csak azért sem,mert sajnos az élet előrehaladtával egyre "keményebb" dolgok fognak érni,és edzettnek kell lenned,hogy bírd a sok ilyen megpróbáltatást.
:)
Köszönöm a válaszokat! :)
Igazából szinte biztos, hogy hallotta.
Már régebben is volt ilyen másik osztálytársammal és egy edzőtársammal is. Akkor még annak tulajdonítottam, hogy az említett fiú nem ismert fel(a másikkal 2 éve edzünk egy helyen), de 2 hónap alatt csak megjegyeztek már valamennyire...:(
Nem akarom túlreagálni, csak ilyenkor belegondolok, hogy senkivel sem vagyok annyira jóban, és lehet miattam van az egész, mert annyira rossz a személyiségem vagy csak szimplán unszimpatikus vagyok, meg aztán tini vagyok és a hormonok is biztosan közrejátszanak vagy nem tudom, mi van velem...:DDDDDDD
Ha valóban depressziós, akkor az is lehet az oka. Amikor én is az voltam, sajnos nem csak saját magammal, de másokkal sem foglalkoztam, hidegen hagyott minden és mindenki, az volt a legkisebb bajom, hogy köszönjek bárkinek is. Nem azt mondom, hogy el kell fogadni, mert elismerem, hogy tőlem is világi nagy bunkóság volt, de valahogy akkor nem tudott érdekelni az illem.
Engem nem bántana egyébként, legközelebb én sem köszönnék neki, és kész. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!