Fukarságnak számít, hogy amikor nem érzem magam jól lelkileg és anyagilag se állok túl jól sajnálok költeni másokra?

Főként olyan emberekre akikkel felszinessé vált a kapcsolatunk.Csak bizonyos alkalmakkor találkozunk,akkor is felszines dolgokról beszélünk.Nincs őszinte érdeklődés bennük,inkább csak sablonos az egész.Pl.ilyenkor nincs kedvem elmenni egy forró csokira,vacsorára olyan személyek miatt költeni a pénzt akikkel mostanában pár havonta találkozunk és nem tudink egymásról igazán semmit,különösebb témánk nincs.Vagy sajnálok pénzt kiadni arra a barátnőre akihez babalátogatóba mennék és akivel az utóbbi néhány évben eltávolodtunk egymástól,mióta neki rendeződött az élete,nem úgy jelentkezik mint előtte mikor tele volt probémákkal.Szivesebben költöm magamra azt a pénzt egy jó könyvre,jobb kávéra vagy desszertre vagy bármi apróságra ha már rossz passzban vagyok legalább valamit élvezzek is.Akik rendesek azokra nem sajnálok a lehetőségemhez mérten költeni.Meg jótékonyságra,gyerekek megsegitésére se sajnálom sem az időt,sem a pénzt.