Akik azt mondják nem félnek a haláltól, azok csak azért mondják hogy menőzzenek?

Nincs semmilyen örök sötétség, nem fogod észrevenni ha meghalsz, mert megszűnik a tapasztalásod. Értem mire gondolsz, de a tapasztalás hiánya nem egyenlő az ingerek nélküli tapasztalással.

Nem feltétlen menőznek, az embereknek életében vannak szakaszok, esetleg helyzetek amiben félnek és olyanok amiben nem, a közhellyel ellentétben a félelmet nem az ismeretlen váltja ki, hanem az elutasítás (ezek persze gyakran együtt járnak).

Engem konkrétan az zavar, hogy le fogok maradni dolgokról, a jövő csodáiról, nem tudok majd megtapasztalni bizonyos dolgokat. Mivel viszont ez elkerülhetetlen, igyekszem elfogadni, így nálam már csak ezért is váltakozik, hogy érzek e félelemet ha felmerül a dolog. (Ugye alapból éreznék, mert automatikusan elutasítom, de amikor sikerül elfogadnom megszűnik. Ha épp nem fenyegeti semmi az életed fölösleges ettől félni, nem segít semmiben.)

Én nem félek a haláltól, egyenesen várom és többször próbáltam is megölni magam. Egyszer leállt a szívem is. Egy csepp félelmet sem érzek és amikor az orvosok visszahoztak iszonyatosan csalódott voltam.

19 éves vagyok egyébként.

Nem hiszem hogy menő lenne ha valaki nem fél a haláltól amúgy. A halál is az élet része, elkerülhetetlen. Aki félelemben éli az életét hogy úristen mikor halok meg az nem is élvezi ki rendesen.

Viszont teljesen normális hogy így érzel, ezzel sincs semmi gond.

Én sem félek a haláltól önmagában. Főleg azért, mert hiszek abban, hogy a halálunk után "van valami". Nem a mennyország, meg nem a pokol... nem vagyok vallásos. De hiszek abban, hogy a lelkünk tovább lép, mikor már a testünk nem képes fenntartani magát.

Esetleg attól félek, ami megelőzi, őszintén szólva belegondolni is borzalmas hogy idős emberként, mikor már önmagamról sem tudok gondoskodni feküdjek egy ágyban más kényének kedvének kitéve, hogy mégis hogy gondoskodik rólam... egyedül ez riasztó benne. Vagy ha kómába esnék valamiért és évekig vegetálnék mire végül vége lenne mindennek...

"se tudni mi pontosan a halál" "Egy végletes dolog"

Na jó,csak bizonyos szempontból végleges, szerintem úgy van értelme, úgy kerek ez a nagy egész történet, hogyha valahonnan jöttünk ide, és utána ugyanoda megyünk vissza. Régebben lehet, hogy érveim is voltak, ha voltak is, már nem emlékszem rájuk. Amúgy, hogyha be is fejeződne az életed, egy következőben újra tudod kezdeni! Nem kell a haláltól félni, a halál angyala meg állítólag tök szép, és ő átkísér a túlvilágra. Van az a kifejezés, hogy valakire mondjuk, hogy megboldogult. Na , szóval innen, ahova csak megtapasztalást gyűjteni jöttünk, innen megy haza , vissza, a boldogságba, a szeretetnbe. Nem kell a haláltól tartani, az olyan, hogy pl ennyi volt neki megírva, és akkor ha meg öreg, akkor hazamegy, és utána lecseréli a testruháját, és lejön újra, és akkor fiatalabb lesz, akár más országba születik, ahol újra tök új megtapasztalásokat gyűjthet, megismerhet új embereket, új élethelyzeteket, új szituációkat. Kipróbálhatja magát más mesterségben is, vagy más ilyen társadalmi rétegben, pl előtte való életében szegény volt, mert azt kívánta megtapasztalni, akkor egy következőben pedig megnézheti azt is, milyen, hogyha gazdag valaki. Pl előtte egész életében robotolt, egy másik életben meg lehet, hogy mindenki kiszolgálja őt, és az ő kegyeit lesi. Vagy pl élhet hideg, és meleg helyen is, vagy ilyen tökre változatos időjárású helyen. Élhet hegyes-dimbes-dombos vidéken, vagy valami völgyben. Egyik országban termelhet ilyen fajta gyümölcsöt, és azt ízlelheti, másikban másik fajta ételekkel találkozhat, más kultúrát ismerhet meg és teheti a magáévá.