Ti mit üzennétek az olyan honfitársainknak, akik megtagadják származásukat külföldön?

"de idős korára az ember hazavágyik(70%)."

Miért akarod te előírni, hogy ki mikor menjen haza?

" Keress rá pár random nyelven, hogy “X város, magyar”. Ki fog adni neked találatként egy olyan listát, ami mintha a bűnügyi hírek lenne, csupa prosti, strici, autótolvaj, lakásbetörés."

Aha, de ugyanezt lejátszatod úgy is h a magyar helyére lengyelt, görögöt, törököt vagy akármit írsz.

Semmivel nem vagyunk rosszabbak más népeknél.

Amúgy jópár éve Kovásznán vagy hol kirándultunk családdal meg ismerősökkel(a településen hagymakupolás templom van ami előtt buzogányos/kőbunkós román katona szobor van, szal van egy csöpp román nacionalizmus). A környező erdős-mezős vidéken sétáltunk a nővéremmel, mentünk befelé a városba a román negyed felé, a nővérem mondta h beszéljünk angolul(én is szégyellem magam helyette). Namármost ki hallott olyasmit h Magyarországon rátámadtak egy románra mert a saját himnuszát énekli? Maximum egy focimeccsen fordulhat ilyen elő.

Úgyhogy én szépen elénekeltem a magyar himnuszt, a románok nem foglalkoztak vele, pedig még vmi esküvő vagy hasonló is volt útközben.

Úgyhogy aki szégyelli hogy magyar, vagy román vagy hottentotta az egyszerűen hü.lye.

Pont tegnap fejtettem ki a véleményemet hosszasan itt egy kérdésnél a külföldre menő kontra itthon maradó fiatalok témájában. Nincs kedvem ismételni önmagam, de a mondandóm jó része ide is illene.

Van egy politikánk, ez tény... És van egy mentalitásunk, ami meg egy másik tény... Ez mind szomorú és jobb hátat fordítani olykor. Én még is azt mondom, hogy itt vagyok itthon és boldog vagyok, jól érzem magamat a bőrömben és akárhova megyek, büszkén vállalom, hogy magyar vagyok.

Aki nem így gondolja, az meg maradjon ott ahol van, számolja fel magyar gyökereit és többé vissza se nézzen. Nekem nem fáj.

A mentalitásunkra a legjobb gyógyír a mosoly és az önzetlenség gyakorlása. Jól esik, amikor egy bunkón hozzám szóló eladóhoz kedvesen szólhatok és így a harmadik mondatától már ő is kedvesre vált.

Jól esik egy lehangolt emberre mosolyogni és látni, ahogy a harmadik mondata után ő is mosolyog. Jól esik egy, a problémájával hozzám forduló emberen önzetlenül segíteni és látni, hogy ő ettől jobban érzi magát.

Lehet, hogy én vagyok a kettyós, de engem ez boldoggá tesz és igenis szeretek itt élni! Szerencsére a körömben sok hozzám hasonló példa van, aki nem bosszankodik azon, hogy mások bosszankodnak, hanem megpróbálják megtörni a néma szürkeséget. :)

Imádom az olyan embereket, akik hasonló hozzáállással rendelkeznek és szerencsére a fiatalabbak között már egyre többet látok.