Hogyan lehetnék ismét a régi?

Mindig is az a fajta ember voltam, aki szeretett másoknak segíteni, és nagyon sokszor a sajátok elé helyeztem mások érdekeit. Aztán nemrég volt egy nagy törés az életemben, és azóta egyszerűen nem érdekel senki és semmi. Meghallgatom mindenkinek az ügyét-baját, de hihetetlen ürességet érzek. Egyszerűen nem tudnak meghatni, nem érzem át és ezáltal segíteni se tudok érdemben.

pl.: Unokatesómnak gondjai vannak a suliban a tanárokkal, nevelőkkel, osztálytársaival. Mindig elmondja, hogy mi bántja őt, és látom rajta, hogy várja tőlem a tanácsot, de egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekelnek a problémái.

Közrejátszik az is, hogy amíg én mindig meghallgatom mindenki baját, addig az enyémek az égvilágon senkit nem érdekelnek, senkivel nem tudom megbeszélni a gondjaimat, mert mindenki másnak a sajátjai fontosabbak. Persze, oké, a legtöbb ember azt gondolja, hogy az ő gondja a legnagyobb, de úgy gondolom, ha már én meghallgatom mások problémáit, akkor legalább én is beszélhessem meg velük az én gondjaimat. Lehet, hogy nekem is épp tanácsra lenne szükségem.

Úgy érzem, hogy árnyéka vagyok önmagamnak, nem tudok semminek örülni, úgy érzem, mintha teljesen üres lennék belül.

22/N