30 körüli nők: Milyen okai lehetnek annak, hogy eltávolodtok közeli, régi barátoktól?

Egyetértek az elsővel.

Vagy lehet a barátja kérte tőle, mert riválist érez benned,bár én ezért nem dobnék el egy régi barátot

Leírom egy régi történetemet, igaz, mi akkor a 20-as éveink elején voltunk barátnőmmel.

Nekem végre lett egy normális kapcsolatom, mert előtte egyáltalán nem is volt, sajnos távkapcsi lett ez a kapcsolat. Heti egyszer fővárosban taliztunk a párommal. Barátnőm meg mivel ott tanult, ott is élt. Egyszer kiposztoltam egy képet fb-ra, hogy a Gellért-hegyen voltam párommal március végén. Erre ő megkérdezte, hogy miért nem szóltam és talizhattunk volna. Erre én azt válaszoltam, hogy bocsi, de most a párom fontosabb, akivel csak heti egyszer tudok talizni. (Én ugyan nem Pesten tanultam, de mikor barátnőm hazajött, akkor simán tudtunk talizni.) Erre ő megsértődött. Bár valamennyire enyhültek a dolgok, de úgy érzem, akkor romlott el minden. Aztán ő a suli miatt kiment rá másfél évre külföldre, én meg érdeklődtem egy levélben, hogy hogy van, miket csinál, erre ő a hosszú levelemre 1-2 szavas választ írt. Akkor mondtam magamnak, én többet nem érdeklődöm, ha akar valamit közölni, majd ír. Azóta se írt. És nem is tartjuk a kapcsolatot.

Neki akkor volt egy kapcsolata, de lehet, hogy nem volt éppen a legjobb, és lehet, hogy féltékeny volt rám, mert én meg szárnyaltam a boldogságban.

Nekem az a véleményem, hogy a nők valahogy furcsán értelmezik a barátság fogalmát, és számukra egy férfibarát csak afféle beszélgetőpartner, lelki szemetes addig amíg nincs pasija, de amint lesz, már nincs szükség rá.

Nem csak a 30 körüli nők ilyenek hanem a 40-esek is! Én ezt a korosztályt erősítem.

Történetem ezzel kapcsolatban:

Pár éve volt némi válság a kapcsolatomban és egyedül maradtam, ekkor kezdtem el ismét chatelgetni egy amolyan chates tárkereső oldalon, de csak beszélgetni akartam valakivel. Hamar akadt is egy barátom, akivel naphosszat beszélgettem még munka közben is, és vele is bármit meg tudtam beszélni. Kb 1 éve beszélgettünk, ő persze ez alatt több sikertelen randin is volt mire végre lett neki egy komoly kapcsolata. Akkor még együtt örültem vele, hogy találta valaki, és nem is sejtettem, hogy ennyi volt a barátságunk. Ugyanis onnantól szinte alig írt, pedig nem költöztek össze vagy hasonló. Szomorúan kérdezte, hogy most miért lett ilyen? De még én lettem lebaszva, hogy most nem ér rá, sokat dolgozik stb. Mert eddig nem? egy darabig még próbálkoztam, de aztán hagytam és kerestem más beszégetőpartnert, partnereket, ugyanis mindig ez volt a vége, hogy amint megvan a pasi, onnantól agyő legjobb barát és jön a papírforma, hogy még én vagyok a rossz. Azt se fogják fel, hogy megváltoztak. Állítják, hogy ők ugyan nem változtak hanem én, közben meg bunkón viselkednek, pl 20-30 perc után válaszként kapok pár szót vagy egy smile-t. Innentől már nem fontos az ember. Volt rá példa, hogy csak 2 hétig tartott a nagy fellángolás, utána dobta és megint keresett, de pár hónap múlva lett egy másik, és ismét mentem a levesbe. Sajnos a nők ilyenek. Lehet van kivétel de eddig ilyennel még nem beszéltem , pedig az évek alatt volt pár igazán jó és bizalmas hölgy "barátom"