Van itt olyan akinek volt már szerencséje egy barátságból, egy régi ismeretségből kialakult szerelemhez?

Sokáig a legjobb barátom volt a hölgyemény, aztán lelki-társam. Majd elmondtam hogy mit érzek, és minden elromlott...onnantól kezdve nem tudtam a szemébe nézni,mert kaptam egy enyhe kosarat. Lelkileg megviselt,de a barátok,nők és a őt való folytonos szekálás(sokszor (sajnos) túlzásba is estem) segített szinte teljesen enyhíteni. Majd elmentem,megcsináltattam a hajam,és hirtelen minden ő odáig meg vissza volt értem. Köztük Ő is..:p és többször is bepróbálkozott,de ellenálltam,ami mégjobban piszkálta a fantáziáját.:D Aztán mivel a baráti társaságunk közös,egy este újra összemelegedtünk és paff..másfél éve együtt vagyunk. :)

Nekem soha.

Mi így jöttünk össze.. kb 3/4 -fél éve ismerkedtünk meg az egyetemen, támogattunk egymást, sorstársak voltunk. Segítettünk egymásnak, tanultunk együtt, volt neki is barátnője , én is kavargattam fiúkkal. Mindig kikísért a buszra suli után... éreztem hogy tetszik neki, de mégse tudtam hogy mit is akar.. aztán egyszer csak elcsattan az első csók, mikor átmentem hozzá. Ez már lassan 4 éve volt és ő a lelki társam, életem szerelme. :)

Előző vagyok, fél-3/4 éve ismertük egymást. *