Mi tesz egy nőt nőiessé?

Egy nőt a mentalitása, viselkedése teszi igazán nőiessé! Egyértelmű, hogy ez ösztönösen működik! Lehet ezt mesterégesen előidézni, „megtanulni”, de az érzékenyebbek ezt azonnal észreveszik. Természetesen sok-sok embert meg lehet téveszteni, de aki gazdagabb lelkiekben, érzékenyebb, azok egyből átlátnak rajta.

Akkor a férfit meg a f!sz, kedves második?

a hosszú haj

A nőies, nemiséggel tehát szexualitással kapcsolatos dolog. Szerintem nem igazán tartozik ide a gondoskodás, mert az inkább anyás dolog, szülői szerep. Nőies megjelenés, nőies viselkedés más emberekkel: nem passzív, nem zárkózott, nem is harsány, de ezen tulajdonságok megléte esetén is lehet valaki nőies. Ezek csak amolyan elvárások, de szerintem a mai világban semmiképp nem kell a nőnek szobanövénynek lennie. Nehéz megfogni, mi is az a nőies, de valami olyan viselkedés kombináció, ami a férfiaknak vonzó, van akinek a félszeg kis irányítható jön be, van akinek a domina, a lényeg a csábítás. A legjobb valahol a kettő között van, az egészséges önbizalom, énkép, nem nárcisztikus, nem is önbizalom hiányos.

Az hogy önmagát adja.

Egy férfi.

A farka:) Csak vicceltem, na szóval, szerintem az, hogy nem akarták letörni, elnyomni a szülők benne mondjuk 12 éves korától a nőiességét, így lehetett ugyanannyira nő, mint a többiek. És így lehetett könnyed, felszabadult, jó a kisugárzása, mert sose, senki nem próbálta meg elnyomni a nőiességét, hanem hagyták, hadd szárnyaljon. Mert amúgy pl tudok olyat, valakinek kislány korában mindig kötelező volt, hogy az anyja levágja full rövidre a haját, a kiscsaj nem akarta, nem is szerette, hogy fiús, meg csúfolták is őt miatta, hogy "Szoknyás fiú!", és kb 6.-os koráig nem is engedték neki megnöveszteni a haját, ő szeretett volna mindigis hosszú hajat; de talán félt az anyjával ellenkezni, de talán azt hiszem, párszor megpróbálta, de nem kapott pozitív reakciót; na szóval ez; meg hogy nem engedték, hogy a gyerek szőrtelenítsen, pedig szerette volna, és arra is volt már példa, hogy megszólták érte, szóval ő szeretett volna már 12-13 évesen lábat, hónaljat szőrteleníteni, de nem engedték neki, mert az anyja szerint neki nem járt annyi, mint másoknak - ez így persze nem volt kimondva - és melltartót se akart neki venni az anyja, pedig azért is megszólta már az egyik csaj osztálytársa, hogy "az a legundorítóbb, amikor nő valakinek a melle, de nem vesz föl melltartót." Na, olyanja is csak talán 10.-ben lett, és az is úgy, hogy a szomszéd csajnak már volt, ami nem kellett, és akkor átadta az olyan cuccaival, amiket már nem hordott, amik már nem kellettek neki, leselejtezte. De amúgy az a fentebb említett beszólás meg általános iskola 7-8. osztályában történhetett. Aztán meg 10.-ben már akart volna sminkelni is, irigyelte is a többieket, az osztálytársait, hogy nekik lehet, és nem kell, hogy full karikás legyen a szemük; de az anyja meg ott meg azzal rázta le, hogy "Neked nem kell sminkelni, mert szép bőröd van." És így lett az illető önbizalomhiányos. Ja meg vett néhány ronda cuccot is az anyja még ráadásul, és szólt, hogy az olyan "bohócnadrág" (Buggyos, és valami nagyon gagyi nadrág, élettelen szürke élénk vörös foltokkal, mintha leöntötték volna festékkel az egész gatyát) , azt iskolába nem szeretné fölvenni, de ő meg ott azzal rázta le, hogy "Az egy nagyon jó nadrág, azt én direkt iskolába járni vettem neked." És miután az illető már szólt az anyjának, azután volt az az eset, hogy abban a nadrágban volt az iskolában, amelyiket már mondta ugye az anyjának, hogy nem akarja az iskolában hordani, az után, mondta a kis pajtása,-ez amúgy kb 4.-es korukban volt - hogy őt az anyukája nem engedné el ilyen nadrágban, és erre a kiscsaj meg mondta a kis barátnőjének, hogy "Örülj neki, engem meg kényszerít, hogy ebben jöjjek". És irigyelte a többieket, hogy nekik milyen jó, van tök klassz farmernadrágjuk pl, az anyja meg sose vitte el a gyereket pl vásárolni, és nem érdekelte, hogy a gyerek szeret-e abban járni, amivel beállított. Szóval teljesen igyekezett elnyomni a személyiségét; szóval nem szabad a gyereknek letörni a szárnyait, és akkor kisugárzik belőle egy magabiztosság, hogy esetleg pl tisztában van vele, hogy minden nő gyönyörű. Mert amúgy most meg már pl nem is érdekli a smink, mert most vannak nagyobb problémái mostanra, azok az elsődlegesek. Huszonöt éves. De mondjuk nem csak egy boldog, kiegyensúlyott ember lehet szép, de az is kell, hogy legyen pénze olyan ruhákra, amik igazán az ő stílusa, és amikben jól érzi magát. Tudjon olyan frizkót csinálni/ csináltatni, amiben ő szépnek látja magát, és szerintem pl az is tudhat nőies, vonzó lenni. Meg nemtom, lehet, hogy pl a beszéde is lehet olyan tyúkanyós pl, olyan kis kedves, olyan kis bájos fajta. Smink se kell feltétlenül rá, csak hagyják megélni neki a saját személyiségét. Talán maga a lehetőség rá, hogy ki tudjon bontakozni, az tudja nőiessé tenni a nőt. Szóval, hogyha akarja, nagyon kicsípi magát, de akkor is a saját maga által választott cuccokban jár, ami az ízlésének megfelelő. Szerintem talán ezek hasznos dolgok.