Csak én érzem úgy, hogy manapság már elvárás, hogy mindenki egyetemre menjen?

Én is picit "elvárásnak" érzem, és ez elég gáz. Amikor kezdtük az egyetemet, 110-en voltunk a szakon, ebből idén harmadéven, tehát időben fog végezni, kb. 20 ember. A maradék 30 fő már eleve tudja, hogy csúszik (én is köztük vagyok, sokat dolgozok egyetem mellett és ez van, de van, aki passzivált), de a maradék 60 ember vagy elhelyezkedett diploma nélkül, vagy külföldön van, vagy kihajították és újrajelentkezett egy másik szakra.

Szerintem nagy baj, hogy boldog-boldogtalannak azt sulykolják, hogy egyetemre kell menni, és van, aki ezzel tényleg éveket dob ki az életéből, nem csak kettőt. Mert anyu azt mondta, hogy menjek jogásznak, mert jól akarok keresni, mert apu kidob, ha nem leszek orvos (utolsó példa megtörtént eset, egy volt osztálytársat ezzel zsaroltak, nem volt pénze félretéve, úgyhogy elköltözni is csak úgy tudott, hogy nálunk, a volt osztálytársainál lakott felváltva, két hónapig, amíg össze nem gyűlt a pénz az albira, mert az orvosiról bizony kivágták).

Egyrészt a tanárok, szülők tehetnek erről. Nem mindenkinek való az egyetem, és nem csak azért, mert nem mindenki rendelkezik azonos értelmi képességekkel, hanem mert a kudarcot, nyomást se tudja mindenki kezelni. Láttam értelmes, de maximalista embereket beleroppanni abba, hogy hiába ad bele mindent, akkor is megbukik a vizsgán, mert szerencsétlen tételt húzott, vagy rossz napja volt a tanárnak.

A másik meg, hogy sokan azért akarnak diplomát, hogy többet keressenek. Meg kellene fizetni mindenkit, a gyári munkástól a tesco-s árufeltöltőn át a takarítónőig annyira, hogy egy tisztességes életet tudjon belőle fenntartani.