Miért vágyok vissza a gyerekkoromba, ha nagy bizonytalanságban nőttem fel?

Elég rossz volt az anyagi és a családi helyzetünk, most minden részletet nem írnék le, de nehéz gyerekkorom volt.

Viszont az utóbbi fél évben sokszor azon kapom magam, hogy rettenetesen vágyok vissza a múlt egy-egy pillanatába, leginkább a 10-12 éves korom és a 18-19 éves korom környékére.

Leginkább olyan hétköznapi emlékek jutnak az eszembe, mint amikor almát árultunk a húgommal a kapuban, és én közben olvastam, vagy amikor a mamámnál nyaraltam, és sötétedésig kint játszottunk az utcán a barátaimmal.

Vagy amikor 19 évesen kollégiumban laktam egy másik városban, és minden szabadnapomon (ott éltem szinte) gyalog sétáltam be a városba, vagy amikor arra ébredtem, hogy besüt a nap a szobámba...

Most elég messze élek az otthonomtól, de nyugodt, jó körülmények között, és végre az álmaim megvalósításán dolgozom, és nem a mindennapok túlélésén.

Akkor miért törnek rám ezek az érzések?

24n