Bizonytalanságban és kétségek között hagyva hogy lépjek tovább?

Sziasztok!

Ha esetleg volt valaki hasonló cipőben és leírná a tapasztalatait, annak nagyon megköszönném!

Volt párommal 3,5 évig voltunk együtt ebből 3 évet laktunk együtt. Az elején nagyon jó volt a kapcsolatunk, rengeteg időnk volt egymásra,imádtuk egymást. Bemutatott a családjának, szimpatikusok voltak engem is kedveltek. Az én családom viszont kicsit nehezebb eset, mert mindig egy művelt, tanult embert szántak mellém. Volt párom nem érettségizett le csak egy szakmunkás képzője van.

A lényeg az, hogy fél év ismeretség után leköltöztem hozzá. 1 telek 2 ház...Rohadt rossz döntés volt, mert itt jöttek a bajok. Az anyukája folyamatosan bele kötött mindenbe, szinte kiállhatatlan módon. Mit főzök, hova megyek, néha még a szemetet is áttúrta mit dobok ki. Rengeteg vita volt közöttünk, a párommal is vitáztunk emiatt. Ő nem jött a családi bulikra, mert a családom nem igazán fogadta el, de ő sem volt nyitott feléjük. Meg sem próbálta megismerni őket.

A munkába temetkeztünk sajnos, hogy minél előbb lépni tudjunk,és közösen elkezdeni egy nyugis életet de közben elfelejtettük szeretni egymást. Vagyis állítása szerint én felejtettem el szeretni őt.

Próbáltam minden téren helyt állni a kapcsolatunkban,de nem volt elég. Mindig volt olyan dolog amibe bele kötött a családja. Húzták ellenem, folyton hazudoztak hogy én ezt csinálom meg azt csinálom.

Egyik nap zokogva sírt a nyakamba, hogy soha nem szeretne senki mást csak engem és nem enged el...össze akartam pakolni . Másnap pedig leültetett és azt mondta nincs értelme a kapcsolatunknak mert kiöltem belőle mindent.Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Rengeteg mindent elértünk az évek során, amire büszkék is voltunk, nagyon jó életünk volt ezeket leszámítva.

Most pedig azon kapom magam, hogy a munkatársainál vigasztalódik, akik közül az egyik csaj és mindig is hajtott a páromra. Kérdeztem tőle, hogy ő miatta volt e ez a dolog, de azt állítja nem, csak kedveli a csajt, aztán majd alakul.

Másnap megkérdezte tőlem, hogy én mit szeretnék, újra kezdeném e vele tiszta lapokkal. Időt kértem...m meg bejelenti hogy adtak egymásnak egy esélyt a csajszival, de nem jön vele össze mert még nem tudna miattam.Mindenben engem lát és csak fél egyedül lenni.

Nagyon jól tudom, hogy a családja keze van benne, de az a baj, hogy szeretem ezt a férfit. Az életemet jelentette 3 évig. Nem tudom csak úgy elfelejteni. Bizonytalan vagyok, mert nem tudom mit hoz a jövő. De attól félek, ha megbánja nem lesz erőm nemet mondani, pedig tudom hogy ez lenne a helyes.

Tudnátok nekem tanácsot adni? Ilyenkor mi a legjobb megoldás? Szenvedni és feledni vagy szenvedve reménykedni?

24/N