Sosem fogom megérteni, miért ilyen az emberiség?

Smith ügynök fogalmazott jól:

https://www.youtube.com/watch?v=jr9sZ0xuaro

talán soha nem érted meg

Tanulj pszichológiát, ha meg akarod érteni.

Az ember nem fizet érte, hogy a Földön éljen, azért fizet, hogy a többi ember által létrehozott társadalomban éljen.

Ahelyett, hogy sírnak az emberek, tehetnének is valamit a kívánt vágyuk érdekében, de a gyakorin ingyen írhatod ki a buta kérdéseket, igaz?

Ki taníthatná meg nekik és

ki akarná megtanulni,hogyan élhetünk szeretetben?

Nekik ez a természetes.

Egy lelkileg roncs, idegbeteg, irigy, gyűlölködő ember hogyan tudna boldog, segítőkész, szeretteljes embert nevelni?

Egyszerűen nem tudja hogyan kell érezni, képtelen rá, mert ha képes lenne már használná ezeket a "képességeit"

Őt is valaki úgy nevelte, ne mondja senki,hogy egy teljes IGAZI szeretetben felnevelt gyerek pusztít, gyilkol, hátbaszúr.

Amíg a kis embereknek akik bár képesek szeretni nem lesz hangjuk,hogy legalább egy egész országot megváltoztassanak évtizedek alatt,addig nem lesz változás.

Az "emberiségnek" pontosan az a célja, hogy egy rakás fost teremtsen önmaga körül, abban éljen túl és tapasztalja meg a fejlődéséhez szükséges rossz(!) és jó dolgokat egyaránt. A fejlődés persze nem technológiailag (stb) értendő, hanem tapasztalati síkon.

Ha a világ egy rózsaszín köd lenne, amiben csupa jótét lélek szaladgál, a megtapasztalásaink negatív (fájdalmas) része soha nem teljesülne.

Olyan szinten megértem, hogy egy megrögzötten mūködõ ördögi kört látok benne. Valahol elindul és egymásközti bizalmatlanságot kelt az emberekben. Amit te gyūlöletnek nevezel, lehet valaha szeretet volt, de megromlott, emberrõl emberre terjedhet.

"egyetlen faj itt a földön, aki fizet azért, hogy itt élhessen."

Ezzel három szempontból nem értek egyet. Egyrészt emberek között is vannak remeték vagy nomád életmódot folytató emberek, akik kívūl állnak a társadalmon. Másrészt a társadalmon belüliekrõl sem úgy kell beszélni, mintha ragaszkodnának ehhez az életmódhoz, vagy ezt preferálnák, fõleg nem úgy, mintha õk "tehetnének" róla, vagy mintha õk hozták volna létre. Sokan csak beleszületnek és az egészet egy külsõ nyomásként élik meg, nem föltétlenül azonosul mindenki a társadalmi rendjével, mégis "kényszerként" él vele. Harmadrészt az állatok világában is meg van az, hogy küzdeni kell a létfenntartásért egy bizonyos szinten, nekik is meg van ennek az "ára", csak más formában, az az állat, akit a szülei nem tanítottak meg vadászni, elpusztul.

Az emberek világában is különbséget lehet tenni azok között, akik pusztán a létfenntartásért fizetnek, ez nincs terhükre. Terheket okoz magakörül az, aki önmaga számára magasabb életszínvonalat akar megfizettetni.