Miért viszolygok a gazdag emberektől?

A gazdagok a szememben azok, akik olyan dolgokkal rendelkeznek, amikre én vágyom, valamint biztonságban tartják magukat (azaz mindig van kaja az asztalon, csekkek mindig be vannak fizetve). A túl gazdagok már nem az én esetem.

Ha a nyakamba lódulna 300 millió, akkor abból visszafizetném a diákhitelt, meg anyámnak adnék abból eleget, a maradékból pedig új életet kezdek saját lakásban úgy, hogy mellette még tanulok az egyetemen és igyekszem dolgozni is. Ami marad, az vésztartalék.

Épp egyetemista vagyok, így dolgozni még nem tudok. Ha dolgozni mennék, akkor az óráimról el kéne lógnom, ami nem jó. Kéne egy laptop részletre, amivel esetleg tudnék dolgozni a lyukasórákon illetve tanulni is jobban tudnék.

Jelenleg keresek 25 ezret. Ha ötszörannyit keresnék, már boldogabb lennék.

Ha irigy vagyok, akkor azért, mert ők szinte semmit nem csinálnak érte, én meg megküzdök mindenért és mégis alulmaradok. Nyilván a fogyatékom miatt.

Azoktól a gazdag emberektől viszolygok, akiknek apuci anyuci a s*ggük alá tol mindent. Azoktól viszont, akik tökmindegy milyen gazdagok, akkor is szívesen látják az embert, nem nézik le, ha súlyosan alulszegényesedett, azoktól nem. Ellentmondás letudva.

Nem a tévében és az interneten látom a gazdagokat, hanem a környezetemben. Például az osztálytársaim, egyes ismerősök, plusz még az anyósom is. És anyósom igencsak gyűlöl engem a fogyatékom miatt.