Ha lassan 20 évesen is úgy érzem, nem szeretem a gyerekeket, később se fog ez változni?

Lány vagyok mellesleg. Sosem voltam igazán oda a gyerekekért, de eddig úgy voltam vele, majd pár évvel később biztos előtörnek az anyai ösztöneim és majd akarok sajátot, de még mindig nem érzem úgy, hogy 1 órahosszánál többet kibírnék egy kisgyerekkel. Az egyik nővéremnek vannak gyerekei, az egyikük 1 éves, a másik 4 és a kisebbel még nincs is igazán semmi baj, bár rá se szeretek vigyázni, irritál, hogy minden lépését figyelni kell, meg ha egy másodpercre, de tényleg szó szerint egy mp-re fordulok el, már leesik valahonnan vagy beveri valamijét és mindenki velem kezd el ordibálni, hogy ott vagyok mellette, hogy történhetett meg mégis..

A másik gyerek viszont tényleg egy katasztrófa, már rendesen menekülök tőle kb, mert állandóan annyit hallok, hogy a nevemet ismételgeti és össze-vissza beszél mindenféle hülyeséget, meg folyton mondja, hogy menjek vele ide meg oda. Ha látja, hogy pl. épp eszek, akkor is elkezd nekem magyarázni, hogy "Gyere már, mutatok valamit", mire meg mondom, hogy nem, mert eszek, megismétli még vagy 20-szor és utána már ordibál meg bőg, hogy nem megyek vele. Ha itt vannak nálunk és már elegem van a gyereksírásból meg kiabálásból, feljövök a szobámba, de a 4 éves gyerek oda is követ és állandóan benyit, hogy mit csinálok, ha kiküldöm, elkezd ordítani, hogy de ő be akar jönni. Ha bekulcsolom az ajtómat, képes 10 percen át itt rugdosni meg verni az ajtót és közben üvölt, hogy "ENGEDJÉL MÁN BEEEEE, BE AKAROK MEENNIIIIII!!!!", olyankor legszívesebben kiugranék az ablakon. Még wc-re se lehet elmenni, amikor ez a gyerek itt van, mert oda is egyből jönne utánam és a wc-ajtón van valami szellőző-rács-akármi és lefekszik a földre és a réseken keresztül nézi, ahogy ülök a budin, nem tudom, hogy ez normális-e. De hiába ordibálok már kb neki, hogy menjen már onnan, nem mozdul meg, úgy tesz, mintha ott se lenne, de hallom, hogy kuncog néha meg megreccsen néha alatta a parketta. Amikor meg felállok, hallom, hogy elszalad, szóval biztos, hogy ott van végig és figyel-.-...

Ha egy egész napot kéne egy ilyen gyerekkel eltöltenem, szerintem napokon belül megőrülnék és a pszichiátrián kötnék ki, tényleg nagyon fel tudnak ezek a dolgok idegesíteni..

Változhat még a gyerekekről alkotott véleményem, vagy már valószínű, hogy sose fogom megszeretni őket?