Szerintetek az rossz dolog, ha úgy élem le az életem, hogy néha teszek jót, de leginkább magamra gondolok, úgy értem, még jót is csak azért teszek, hogy elismerjenek, és csak az élvezeteket keresem. Úgy értem, sosem akarok felnőni?

Szerintem ez jo irany. Hisz a legjobbat akkor teszed magaddal ha masokon segitesz. Hisz az okoz nagyobb oromot. Ha igazan szereted magad kiprobalod es rajossz. Addig csak a dinnye hejat kapargatod... pedig a belseje edesebb ;)

Es az a vicc hogy mindig a tapasztalatlan vagy buta ember hiszi azt higy neki van igaza kozben a palotabol nezve mennyire szanalmasak.

Amikor lehetőségünk adódik jót tenni-azt legjobb megtenni.Persze azért jó mértékletesnek lenni,nehogy egyesek visszaéljenek a jó szándékunkkal.Emberek vagyunk az is normális,ha nem vagyunk épp jó passzban akkor kevesebb jót teszünk.Már az is jó cselekedetnek számit, ha nincs erőnk jót tenni valakivel,de nem ártunk neki.

Amit a függőségekről irtál azzal én is úgy vagyok, ha rossz kedvem van akkor többet számitógépezek.Vagy veszek magamnak valami jó kaját,könyvet vagy finomabb aromájú,drágább kávét.És ilyenkor hajlamos vagyok önző lenni-arra gondolni ha másoknak más dolgok jól mennek az életükben(jó munka,párkapcsolat,jó házasság,gyerek,ház,stb.)akkor annyi nekem is jár,hogy valami kis dologgal kényeztessem magam,élvezetet leljek benne.Ilyenkor hajlamos vagyok másokon spórolni(egyébként nem vagyok olyan)és inkább magamra költeni.Ezt főleg olyan emberekkel teszem akiket nem érdekel ha valami gondom van,befelegetnek,nem lehetne rájuk számitani,forditva viszont nem igy volt,amikor ők voltak bajban.Sajnos most is egy ilyen periódusban vagyok :-( A pénzemet is jól bekell osztanom,így nem mindenkire költök szívesen.Sőt valahova elkell mennem születésnapra és kifejezetten sajnálok rá költeni meg az úti költségre is(itt is olyan emberről van szó akinek voltak furcsa megnyilvánulásai).Akik igazán tisztelnek,értékelnek azokra nem sajnálnám odaadni az utolsó garasomat sem,erőfeszitéseket tenni értük.