Ti bele szoktatok gondolni, hogy tulajdonképpen nem ér semmit az életetek?

Erről jutott eszembe a kérdés, de már korábban megfogalmazódott bennem.

[link]

Hangsúlyozom semmi provokatív szándékom nincs, csak a dolog komolyságára akarom felhívni a figyelmet ezért az egyeseknek talán erős/nyers megfogalmazásért előre is elnézést.

Ha belegondolsz lehetsz akármilyen gazdag, akármilyen szép és csinos. Lehet akármekkora bréd vagy melled, x évtized után (vagy akár holnap egy autóbalesetben) meghalsz és többet a kutya nem fog rád emlékezni és soha az életben nem fogsz többet élni míg a világegyetem tágul sok-sok milliárd éven keresztül, amíg meg nem fog semmisülni. Szóval lehet azt válaszolod erre, hogy a jelen a fontos és a tapasztalat. De az elvész, ugyanúgy, ha megkapsz egy sportkocsit egy idő után megszokod és nem elégít ki. Amikor meg eljön az utolsó perc, akkor már qrvára nem számít semmi, mert utána megszűnöl létezni és az a sok kellemes emlék - amelyet a barátnőddel/pasiddal/ismerősöddel éltél át - egy pillanat alatt elvész. Őszintén megmondom, ha én ebbe belegondolok, akkor egyáltalán nem vagyok boldogtalan és abszolút nem zavar, hogy huszonévesként csóró/szűz/alacsony/ronda/sikertelen stb. vagyok, mert tudom, hogy mindannyian megfogunk szűnni létezni és az én könyvemnek a lapjai ugyanannyit fognak érni x száz év után, mint bárki másé. Mert semmiről nem fogunk tudomást szerezni és tök mindegy mit értünk el az életben mindannyian atomjaira fogunk bomlani, mielőtt azok is megsemmisülésre kerülnek. Bármi megtörténhet és bármelyik pillanatban meghalhatsz. Ti mit gondoltok erről az egészről?