Ti nem irigylitek néha kicsit a gazdagokat?

Néha irigylem őket, aztán felébredek. Fiatal vagy még, abszolút nem kéne úgy beszélned, mint aki már megette a kenyere javát és nem vitte semmire.

A mai világban szerintem nagyon nagyon ritka és igen kicsi réteg az, aki kemény munkával, tisztességesen érte el azt a szintet, ahol már semmi nem számít.

Én nem ilyen családba születtem. Volt idő, amikor kicsit jobban ment és volt, amikor nagyon mélyen jártunk, mindezt két diplomás szülővel egy vidéki kisvárosban. Mindig megvolt húzva a határ mi az amire költhetünk és mi az, amire nem. Mindig arról álmodoztam, hogy "ha nagy leszek, gazdag leszek". Drága autókkal akartam járni, gazdag férjet akartam, csillogást villogást akartam az életembe. Aztán rájöttem, hogy ez mind egy hatalmas lufi. Egy burok a külvilág számára. Megmutatom és ők irigyek lesznek, ennyi, semmi több. Engem csak egy pillanatra tesz boldoggá az új nadrág, vagy az új autó. Ha tönkremegy, lesz másik. Az aki úgy kuporgatja össze az utolsó filléreit is ezekre, sokkal jobban megbecsüli, sokkal jobban tud örülni neki.

Mindketten mérnökök vagyunk a párommal. A kettőnk fizetése több mint nettó 750 ezer forint tisztán. Hó végén sem kell gondolkoznunk, hogy mit vegyünk le a polcról, avagy nem kell nemet mondanunk, ha elakarunk utazni valahova egy hétvégére, ugyanakkor nagyon nagyon sokat tanultam az elmúlt években a pénzről. Az ember mindig többre vágyik annál, mint amije van. Néhány éve nettó 150 ezerből is megtudtam élni Budapesten és örültem annak a fizetésnek kezdőként. Ma már el sem tudom képzelni. Az embert és az igényeit megváltoztatja a pénz. Nem biztos, hogy jó irányba.

Mi örülünk, hogy kényelmesen élünk, de az a helyzet, hogy sosem felejtjük el honnan jöttünk. Éppen ezért mindig félreteszünk annyit, amennyit csak tudunk.

Igen, amikor a munkám során találkozok olyan emberekkel, hogy csak lesek miből... hogyan... akkor néha elgondolkozok én is, mit csináltam vajon rosszul. Aztán magamra nézek, még be sem töltöttem a 30-at, nem vagyok villamosmérnök, sem informatikus, még is kényelmesen élek, miért vetítem magamra azt, hogy valamit rosszul csináltam???

Igen is meg kell állni néha és el kell gondolkodni azon, hogy miért vagy hálás a saját életedben. Mi az, amire büszke lehetsz, amit elértél és tök fölösleges arra koncentrálni mid nincs, ami másnak van.

Azt mondják merj álmodozni. Csukd be a szemed, dőlj hátra és képzeld el magad 5-10 év múlva pontosan. Milyen ruhában vagy, mit csinálsz, hogy érzed magad. Egy idő után bevonzod. Én nem hittem el, de tényleg így van.

"megtehetik, hogy felmondanak a munkahelyükön, és elutaznak 1-2 évre"

Azért valljuk be ez csak egy nagyon kis réteg. Még a cégvezetők sem hagyják ott a cégüket évekre, mert egyszerűen nem tehetik meg. Azt meg tegyük hozzá, itthon is nem kevés ember van, akinek évekig nincs munkája, de még csak nem is keres csak otthon döglik.

"olyan pozícióban vannak, hogy nem órabérben dolgoznak, hanem határidőre"

Ez alapvetően jól hangzik. De sajnos kicsit olyan dolog, hogy nem tudsz "csak néhány" munkát vállalni, ahhoz hogy jól menjen az üzlet folyamatosan hajtanod kell, egymás után hozni a melókat. Plusz ha bejön 1-1 kapcsolat akkor azt ki kell használni amíg működik. Ha egyszer azt mondod neki hogy "bocs nem érek rá" akkor onnantól talál mást.

"mennyire kellemes lenne elugrani egy külföldi városba (mondjuk Bécs, Róma)"

Bécs gyakorlatilag egy köpésre van. Budapesttől hamarabb kiérsz Bécsbe mint Nyíregyházára. De amúgy barátokkal össze lehet állni 4-5 ember egy kocsiban elfér, a benzinpénz szépen eloszlik pár ezer forintra, egy-egy éjszakai szállás is előre foglalva pár ezer forint.

Én ismerősökkel voltam 3 napot Szlovákiában, az egészet megúsztam 20-25 ezer forintból aminek a nagy része a relatív drága szállás volt. Vagy szeretek túrázni, gyalogolni szinte ingyen is lehet, nem feltétlenül kell hozzá 50 ezres túra bakancs.

Na meg magad irányítod az életed. Ha tudod hogy valamivel nem fogsz megélni, akkor küzdeni kell és találni olyan opciót amivel kereshetsz is.

Amit én látok: eszement száguldozás a pénz miatt, amivel ugyan jól él, nem unatkozik napközben (tehát valóban dolgozik), azonban ez később fogja magát megbosszulni (egészség).

Szóval nem irigykedek: ha megvan a tudás, az akarat ahhoz, hogy valaki gazdag legyen.

Csak a saját korlátaidat sorolod... Azt írod le "miért nem"!

Fiatal vagy!

Írd le azt, hogy miért sikerülhet!

Ha jól olvastam, és ebből jól következtetek, nagyon jól beszélsz idegen nyelvet/nyelveket.

Sok helyre keresnek nagyon jó fizetéssel szakfordítót, tolmácsot! Csinálj saját fordítóirodát! Ez csak egy hirtelen jött példa.

Én két diplomát szereztem, olyat, amire azt mondták sokan, hogy majd dolgozhatok vele a mekiben. De engem az érdekelt, és nem hittem nekik! :) Néztem anno a drága ruhákat, a szép autókat, a legszebb környéken lévő házakat. És azokat akartam! Mára nem fizetésem van, hanem bevételem, a saját időmet osztom be, nem nézem meg mit mennyiért veszek meg, és ha tetszik holnap kiugrom vacsorázni Rómába vagy Bécsbe. Ruhákból megvehetem a legdrágábbakat. Ma ott lakom egy lakóparkban Budapest egyik legszebb részén, ahol régen többször átbuszoztam, és mindig néztem milyen szép környék, bárcsak ott élhetnék.

Szóval egyszerűen ezt akartam. Nagyon. Sokat tettem érte, sokat tanultam, és mertem belevágni olyan dolgokba, amiről fogalmam sem volt hogy fogom megcsinálni. De megcsináltam! És akik anno "büfészaknak" nevezték azt, ahol tanultam, azok most mind bek@phatják, mert sokkal többre vittem, mint ők! :)

Szóval ne korlátokat állíts magadnak, hanem célokat tűz ki!