Ti nem irigylitek néha kicsit a gazdagokat?
Én néha azokat, akik megtehetik, hogy felmondanak a munkahelyükön, és elutaznak 1-2 évre, mondjuk Ázsiába, vagy valami világkörüli útra, külföldön ez elég nagy divat.
Vagy akik már olyan pozícióban vannak, hogy nem órabérben dolgoznak, hanem határidőre. Jó, mondjuk ehhez nem kell kimondottan gazdagnak lenni, de inkább magánvállalkozókra és magasabb, kreatív pozícióban dolgozó emberekre jellemző inkább.
Apróbb dolgoknál is eszembe jut, például hogy milyen jó lenne megvenni a boltban azokat a ruhákat, amik tetszenek, olyan jó inspirációk vannak neten, csak pénzem nincs, hogy öltözködjek.
Vagy mennyire kellemes lenne elugrani egy külföldi városba (mondjuk Bécs, Róma) egy hétvégére, csak úgy kikapcsolódni. És annyiból állna az egész, hogy kigondolom, veszek egy repjegyet, és semmi gondom tovább.
Sajnos nem valószínű, hogy valaha is bejön az élet, mivel olyan szakot választottam, amivel elhelyezkedni is nehéz, nemhogy meggazdagodni. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudnék elvégezni egy mérnökit vagy egy programozóit, ezért olyan irányba mentem, amihez van érzékem is, csak nem túl keresett sajnos. Nem szeretnék egy életen át gyárban dolgozni a soron vagy bolti eladóként, ezért nagyon szeretném, ha legalább lediplomázni sikerülne.
A gazdag pasi opcióról már lecsúsztam, mellesleg sose voltak még csak jómódú udvarlóim sem, valahogy nálam nem játszik az a különös véletlen, mint néhány lánynál, hogy sorozatban gazdag férfiakba szeretnek bele.
Realista vagyok, így nem lottózom, amugy se volt soha ilyenben szerencsém, még csak kaparóssal sem szoktam nyerni.
23l
Nem tudom, ez hogy jön ide, de bizosan van kapcsolat, ha felhoztad.
Én csak arra szerettem volna utalni, hogy nem tudod kiismerni az embereket pár sorból, akkor miért állítasz mereven valamit, aminek lehet, semmi alapja?
Pszichológusok is csak hosszabb idő elteltével, személyes beszélgetés során megannyi más tényezőt figyelembe véve kezdenek csak tapogatózni a probléma gyökere után, nem pedig 6 mondatból megírják a kórképet
Miért gondolod, hogy igazad van?
válasza:"milyen jó lenne megvenni a boltban azokat a ruhákat, amik tetszenek"
"mennyire kellemes lenne elugrani egy külföldi városba (mondjuk Bécs, Róma) egy hétvégére, csak úgy kikapcsolódni"
Értem én, hogy nem engedhetsz meg magadnak 20-30.000 Ft-os ruhákat, több százezer forintos hétvégéket, de ettől függetlenül rengeteg olyan lehetőséged van a kikapcsolódásra, amit megengedhetsz magadnak. Egy napot például eltölthetsz egy élményfürdőben 3.000 Ft-ért.
"Sajnos nem valószínű, hogy valaha is bejön az élet, mivel olyan szakot választottam, amivel elhelyezkedni is nehéz, nemhogy meggazdagodni."
Ki mondta, hogy csak abban a szakmában alkothatsz nagyot, amit elvégeztél? És honnan tudod, hogy mit hoz a jövő? Ha látsz egy halvány lehetőséget, miért nem teszel már most érte?
"nem tudnék elvégezni egy mérnökit vagy egy programozóit"
A nyakamat teszem rá, hogy meg sem próbáltad, hanem elhitetted magaddal, hogy erre nem vagy képes. Ha igazam van, gátat állítottál önmagad előtt, ami a sikertől választ el.
Elsőévesként még nem sorakotnak előttem a lehetőségek, de ezt nem tudhattad (egyszer már jártam egyetemre, de tőlem független okokból félbe kellett hagyjam)
Onnan, hogy tisztában vagyok a képesséeimmel.
Nem leírom magam önbizalomhiány miatt, de nincs reál agyam. Le tudok vezetni egy egyenletet, ha látom, hogy kell, de nem tudnám magam megírni a képletet.
És ez az, amitől egy programozóból nem középszerű, hanem kiváló programozó lesz. Neki van esélye karriert befutni.
Nem azért írom, hogy ellenkezzek veled, tetszik, hogy eltér a véleményünk, érdekel, mire jutunk, szívesen veszem, ha továbbra is válaszolsz
válasza:"Onnan, hogy tisztában vagyok a képesséeimmel."
Pontosabban fogalmazva azt tudod, hogy hol van az az általad (esetleg tévesen) besaccolt határ, ahol azok a dolgok kezdődnek, amitől tudatosan elzárkózol azzal a mondattal, hogy "ez nekem nem megy". De amíg nem próbálsz meg valamit, csak azt van jogod mondani, hogy "ezt nem akarom". Azt mondani nincs jogod, hogy "ez nekem nem megy".
Honnan tudod, hogy nincs érzéked, a programozáshoz, a zenéléshez, vagy legyen szó bármi olyanról, amit még nem próbáltál? Jobbat mondok. Honnan tudod, hogy nincs meg benned az, amiről te azt hiszed, hogy szükség van rá, hogy azt csináld? Mi van, ha tévedsz és kiderül, hogy nem is kell hozzá az, amitől azt hitted, nem fog menni?
Onnan, hogy már programoztam.
Gimnáziumba jártam, elég komoly matekunk volt, és bár nem voltam hozzá síkhülye, másként láttam a dolgokat, és sokszor nem értettem, amit a tanár magyaráz, neki meg nem volt ideje hatféleképpen elmondani, mert a többi 20 így is felfogta.
Különórákra jártam, ahol a tanárnő más, ritkán használt szerkesztési, levezetési módszerekkel korrepetált, más (sokszor nehezebb) képleteket adott megoldásnak, mert én azt láttam könnyebbnek. Mindig mondta, hivatkozzak rá, ha a dolgozatban számonkérik, ki tanított meg erre.
Így nem voltam rossz matekos.
Fizikán a tanár sokszor megengedte, hogy átírjam a feladatot, mert maga is kíváncsi volt, mit hozok ki belőle (mert ahogy ő felírta a szerkesztés adatait, én nem láttam a képet a fejemben).
De egytemen nem állna mellettem senki, kivételezne velem senki, csak mert egy vagyok a kevésből, aki máshogy gondolkodik. Akit meg korrepetálni kell bármi okból, az talán rossz irányt választott.
válasza:Az iskolát ne vedd mérvadónak, mert az elég sok dologról szól, de pont rólad nem. Van egy kötelező anyag, amit le kell adni, számon kell kérni, és aki megérti azt az egyféle magyarázatot (amit még legalább 50 más módon is el lehet magyarázni, csak épp idő nincs rá), annak szerencséje van és átmegy, akinek nincs, az megbukik.
Az iskolai programozás órai feladatokkal is az a gond, hogy ott van egy kötelező, halál unalmas feladat, amit lenyomnak a torkodon, ráadásul valami matekpélda az esetek többségében, mert a tanárok többsége mást nem tud. De csak úgy kíváncsiságból, készítettél bármilyen olyan programot, amit úgy igazán szerettél volna megcsinálni, mondjuk egy akasztófa játékot? Azért nem megy a programozás, mert nem volt, aki olyan szemszögből mutatta volna meg neked ezt a világot, amit te természetesnek és magától értetődőnek tartasz.
Peched van, szoftverfejlesztőként dolgozom, szintén 23 éves vagyok.
válasza:"Akit meg korrepetálni kell bármi okból, az talán rossz irányt választott."
Akit korrepetálni kell bármi okból, az azért van, mert a tanár nem tudja/akarja úgy elmagyarázni az anyagot, hogy megértse. Ezért kell valaki, aki el tudja így magyarázni.
válasza:Akkor te vagy a kivétel, aki rámutat arra, miért ne általánosítsunk pár sorból (olvasd fentebb)
Lehet, ha más tanít, és máhogy, nagyobb érdeklődést tanusítottam volna, nem tudom.
De sosem vonzódtam a reál tárgyakhoz. Tehetségem van a nyelvekhez, 5 idegen nyelven beszélek felsőfokon.
A régi egyetememen az angol tanárom kiemelkedőnek tartott, ideálisnak a tolmács pályára (elmondása szerint kevés elsőévesnek mond nyíltan ilyet)
Nemrég egy orosz anyanyelvű társasággal ültem egyedüli külföldiként, mikor jött egy fiatal lány. Ahogy elkezdett beszélni, rögtön rájöttem, ő más akcentussal beszél, tehát nem szentpétervári, mint a többiek köztük.
Kérdésemre megmondták, egy nem messzi faluból származik, de Péterváron nőtt fel, és ők, mint anyanyelvi beszélők nem hallottak eltérést, hacsak nem koncentráltak erősen (egy vendégen kívül mindenkinek ismeretlen volt a lány). De lehet, ez azért van, mert külfüldiként fogékonyabb voltam az eltérésekre.
Ezt csak azért írtam le, hogy megmutassam, mekkora eltérés lehet, ha valaki tehetséges, illetve ha valaki pusztán szorgalmas. Van, amit nem lehet tanulni, van, amit látni/hallani/érezni kell.
És ez az élmény nem volt meg soha nálam a reál tárgyaknál, ezért is nem éreztem, hogy az lenne az ideális irány számomra.
De felhozhattam volna példának akár a balett táncosokat is, nem önfényezni akarok, de a balettről nem tudtam volna reálisan írni, mert nincsenek konkrét tapasztalataim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!