Ti nem irigylitek néha kicsit a gazdagokat?

Én néha azokat, akik megtehetik, hogy felmondanak a munkahelyükön, és elutaznak 1-2 évre, mondjuk Ázsiába, vagy valami világkörüli útra, külföldön ez elég nagy divat.

Vagy akik már olyan pozícióban vannak, hogy nem órabérben dolgoznak, hanem határidőre. Jó, mondjuk ehhez nem kell kimondottan gazdagnak lenni, de inkább magánvállalkozókra és magasabb, kreatív pozícióban dolgozó emberekre jellemző inkább.

Apróbb dolgoknál is eszembe jut, például hogy milyen jó lenne megvenni a boltban azokat a ruhákat, amik tetszenek, olyan jó inspirációk vannak neten, csak pénzem nincs, hogy öltözködjek.

Vagy mennyire kellemes lenne elugrani egy külföldi városba (mondjuk Bécs, Róma) egy hétvégére, csak úgy kikapcsolódni. És annyiból állna az egész, hogy kigondolom, veszek egy repjegyet, és semmi gondom tovább.

Sajnos nem valószínű, hogy valaha is bejön az élet, mivel olyan szakot választottam, amivel elhelyezkedni is nehéz, nemhogy meggazdagodni. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudnék elvégezni egy mérnökit vagy egy programozóit, ezért olyan irányba mentem, amihez van érzékem is, csak nem túl keresett sajnos. Nem szeretnék egy életen át gyárban dolgozni a soron vagy bolti eladóként, ezért nagyon szeretném, ha legalább lediplomázni sikerülne.

A gazdag pasi opcióról már lecsúsztam, mellesleg sose voltak még csak jómódú udvarlóim sem, valahogy nálam nem játszik az a különös véletlen, mint néhány lánynál, hogy sorozatban gazdag férfiakba szeretnek bele.

Realista vagyok, így nem lottózom, amugy se volt soha ilyenben szerencsém, még csak kaparóssal sem szoktam nyerni.

23l