Voltatok már valamiért hálásak egy idegennek, ill. tettetek már ÖNZETLENÜL egy idegenért bármit is?

1. Igen, segített tájékozódni az Isten háta mögött

2. Igen, hajléktalanoknak szoktam hol pénzt, hol ételt/italt adni (ha idegennek számít)

Igen, pl szóltak hogyha kiejtettem valamit a zsebemből, edzőteremben is volt egy arc aki mindig segített meg tanácsokat adott pedig nem is ismert

Én meg néninek vittem a csomagjàt mikor làttam hogy nehezen bírja illetve az egyiknek egyszer adtam buszjegyet mert nem volt elég pénze és megsajnáltam xD

Én voltam már.

Szimplán ha csak segítenek, tájékoztatnak, útba igazítanak azért is hálás vagyok.

Vagy van egy kifejezetten pozitív élményem. Biciklivel tekertem hazafelé, és defektet kaptam a semmi közepén. Pont arra járt egy srác munkából hazafelé tekert, megállt és rendbe rakta a bringám, közben elmagyarázta hogyan kell rendbe vágni egy defektes belsőt, hogyan veszem ki, milyen szerszámok kellenek. Ez egy kifejezetten pozitív élmény volt.

Fordítva én is ha tudok segítek. Időseknek felviszem a lépcsőn a cuccaikat, segítek embereknek vonaton felpakolni. Vagy ha látom hogy tégla, fém, éles tárgy van az út közepén akkor odamegyek és félre rakom, ne azon kapjon valaki defektet. De például legutóbb egy fekete férfinak segítettem angolul elmagyaráztam merre kell mennie mert valami rokonához ment. Vagy egyszer egy koreai csajt elkísértem egészen a szállásáig, mert nem tudta merre van, igazából én sem teljesen de segítettem azért.

Vagy például szimplán volt hogy bringáztam és kamionosnak intettem hogy elengedem, forduljon le előttem, ő meg köszönésképp vissza dudált. Ilyen apróságok szerintem teljesen feldobják az ember napját és semmibe nem kerül hogy nem vagyunk s..ggfejek egymással hanem odafigyelünk és esetenként másoknak segítünk ahelyett hogy mindig magunkat helyeznénk előtérbe.

1, Igen: 1× nagyon kellett a 007-re mennem és egy vendéglős megengedte a használatát ingyen. Akkor valóban megmentett;

2, Önzetlenül is tettem lépést: 1× kifizettem egy lánynak a vonatútját, mert senki sem tudott volna felváltani egy pénzösszeget.

Kérdés, önzetlen-e, ha azért is csinálom, mert jól érzem magam, amiért segíthettem másokon. De egyébként szoktam. Átadom a helyet a buszon, előreengedek olyat a boltban, akinek nagyobb szüksége van rá / jobban siet (pl. kisgyerekes anyák, idősek); segítettem már szatyrot cipelni ismeretlen idősnek; szóltam már embernek az irodaházban, ahol kártyával működik a lift, hogy le kell húznia a kártyát, mielőtt megnyomja a liftgombot, ha elfelejtette; elengedek olyat magam mellett a járdán, aki siet; szóltam már embernek, aki mellettem morfondírozott azon, hogy hol található a boltban az xy termék, amikor én tudtam; elkísértem már bizonyos helyre a környéken ismeretlen embert stb-stb. Egyik sem olyan hű, de nagy dolog, de szívből jött.

Amúgy mindig meglepődöm, mennyire segítőkész az emberek egy része. Engem is sokszor segítettek ki. Pl. átadták a helyet a buszon, amikor látták, hogy rosszul vagyok, elengedtek maguk mellett az emberek, adtak nekem jó tanácsokat vadidegenek (helyzethez illőt)... én minden ilyen apróságért hálás vagyok.