Csak én látom úgy, hogy a legtöbb embernek van egy szint, ami alatt nem hajlandóak boldognak lenni?

A szint amikor hajlandóak boldogok lenni, amikor kijönnek a plázából megpakolt szatyrokkal.

Árkád, bejárat feliratok: ,,A vásárlás az én terápiám." ,,Pasi helyett vásárlás" - nem szó szerint így volt, de majdnem. Már az ilyen manipulatív f@*szságokkal találkozik az ember, amikor még be se ért a plázába és a kérdés, hogy az ember megundorodik az egésztől, és tényleg csak azt veszi meg ami fontos, hiába lát meg 38472948729 cukiságot meg tökjó dolgot, vagy költi esztelen a pénzt amiért rabszolgáskodik (és szenved nap mint nap, amiért dolgozni kell).

Szerintem valahol érhető is, hogy vágynak az emberek a nagyobb, újabb örömökre.

Nem azt mondom hogy nem kell örülni az élet apró örömeinek, de valahol érthető az is, hogy néha az ember kicsit többre vágyik mint az apróságok.

Na meg az sem mindegy, kinek mi számít apróságnak és nagy dolognak.

Én például imádom az autósportokat a Hungaroringen. Csóró egyetemistaként egy 5-6000 forintos túraautó VB is soknak számított, reggel bespájzoltam, vittem enni, inni, nem öltöttem semmire és csak szörnyülködve néztem mi mennyibe kerül. Akkor jó érzés volt maga az élmény is.

Most hogy dolgozó ember vagyok, elég jól fizető állással, már szinte apróságnak tűnik az a 10 ezer belépőre, meg még 5-10 ezer kajára, piára helyszínen, meg apró ajándékokra. Jelenleg ott tartok, hogy egy Forma 1, még ha nagy kiadás is, de akkor sem vágná haza a költségvetésem egy olcsóbb tribünjegy.

Ráadásul azt is meg tudom valahol érteni, hogy vágynak az emberek a drágább, jobb dolgokra.

Nem azt mondom hogy aranyozott iPhone, meg kacsalábon forgó palota, de a kompromisszum mentesség sajnos nagy érték.

Én emlékszem középsuliban egy ócska Celeron asztali géppel, ami P4-es szintjét nem éri el szenvedtem évekig. Míg mellette láttam hogy jönnek ki a jobbnál jobb játékok, programok, én meg örülök ha egy film elindul.

Utána ugyanez volt laptoppal egyetemen. Szinte sportot űztem abból, hogy lehet lebutítani egy játékot, GTA 4-et 640x480 LOW beállításokkal játszottam és még úgy is szaggatott.

Ehhez képest az új, most már sok éves asztali gépem felüdülés volt. Nem azon agyalsz, mi fog menni és mi nem, csak bekapcsolod, pöccre elindul és játszom, filmezek, dolgozom...

Vagy ugyanúgy voltam telefonokkal. 4 évig használtam egy szaros Xperia X8-at mikor mások már S3-al szaladgáltak. Utána is csak egy olcsó, használt Xperia T-m volt évekig. Ott is abból kellett versenyt űznöm, melyik a jobb ROM, mit tudok leszedni hogy ne lassítsa a telefont, stb. Ehhez képest az Oneplusom szimplán csak működik. Megvettem és minden megy rajta, nem omlik össze, nem kell azzal szarozni hogy mit töröljek le róla. Egyszerűen jó használni.

De szintén ugyanígy voltam a biciklikkel. Imádok bringázni, de eddig egy kb 10 ezres Tescos "Dominator" MTB-m volt, az is valakitől használtan. Nyeszereg, nyöszörög, ütött, kopott, nem jó a fék, nem vált...így is jobb mint a semmi, de ha otthagyom a nyócker közepén, akkor sem viszi el a kutya sem. Ehhez képest most végre 28 évesen vehettem egy olyan bringát, amire azt lehet mondani hogy ez bicikli.

Én mióta van lehetőségem a "nagyobb" örömökre, azóta jobban élvezem az élet apró örömeit is. Vagy csak szimplán sokkal nyugodtabb és örömtelibb az életem, hogy bizonyos határokon belül, de megszerezhetem azokat amikre 28 éve vágyom. És nem úgy kell létezzek, mint 25-26 éves koromig, hogy minden szaros forintot át kellett gondolni mire költök és még úgy is elfogy a pénz hónap vége előtt...

Nálam anyagi vonalon van egy olyan szint,hogy ha az alá megyek,akkor nemhogy boldog nem tudok lenni,de belém áll a sza-r,hogy most mihez kezdek és aludni sem tudok.

Ez a rezsi és kaja minimuma alatti szint.

Egyszer meg kellett tapasztalnom milyen ez és belém égett.

Imádom az apró dolgokat és mindig is örültem nekik. Pl. épp jó az idő, látok egy macskát az utcán vagy ilyesmi. Feltud dobni...

DE! Ahogy felnőttem, ez nem tette teljessé a napjaim. Amíg ott a gond, hogy kell pénz kajára, meg rajtam a felelősség és hasonlók, nem áll nekem az élet, addig ezek nem tudnak önmagukban tartósan boldoggá tenni. Pl. ha nem találok munkát, akkor lehet szép az ég, éhezni fogok.