A számítógépes, keményvonalas kockákról nektek mi véleményetek?

Nagyon nagyban függ mit csinál és hogy csinálja.

Én rengeteg időt kibaxtam játékokra, de mellette leraktam 3 szakmát, emiatt lettem programozó, ma hobbi szinten játékfejlesztéssel foglalkozom.

Elég vegyes a felhozatal és elég sok út és vég kifejlet létezik.

Akikkel együtt felnőttem és sok időt töltöttünk virtuális környezetben, nálunk többen emiatt lettünk informatikusok: programozók, grafikusok, rendszergazdák...

Sokan ebből kaptunk célt, lehetőséget, élveztük a játékost, tanulást, fejlődést, közösséget...

Sokan nem találják meg a hangot az osztálytársakkal, így vagy eljátszanak egy szerepet, vagy egyedül süllyednek a depresszióba...viszont a játékos közösség (egészséges mértékekben) sokat tud segíteni az ilyen embereknek is, de nem csak a játékos közösség, például az itteni beszélgetések is sokat tudnak segíteni egy-egy magányos estén az embernek, jó pár levelezőtársammal beszélgettem más csatornán is és mindketten jól éreztük magunkat.

Van ennek a dolognak sok véglete, van aki nagyon durván függő lesz, van aki egy nagyon jó közösség tagja és inkább hasznára válik ez a dolog, vagy épp emiatt kezd el tanulni, fejlődni bizonyos dolgokban.

Én például régen napi 16-20 órákat is játszottam, vagy épp programoztam. Rengeteg embert ismertem meg online, volt akikkel személyesen is találkoztam. Rengeteg időt töltöttem játékokkal, nem feltétlen multiplayerben. Jól éreztem magam.

Manapság napi 8 órát dolgozom informatikusként, továbbá otthon még 4-10 órát játszom, filmezek, tanulok, programozok, csinálom a saját játékomat...

Komolyabb célom is van a saját játék fejlesztésével, főleg közösségi és egyénre szabott dolgok.

Ezek mellett könyvet is olvasok (nem csak telefont nyomkodok és gépezek :D), szoktam eljárni otthonról programokra, találkozni ismerősökkel.

Mondjuk én soha nem voltam függő (tudom minden függő azt mondja magáról, hogy nem az), mert én bármikor képes voltam letenni a játékot, nem volt az, hogy azon kattogtam, hogy "mikor játszhatok megint?".

A legrosszabb az amikor valaki olyan szinten rá van függve a játékra, hogy mást már nem is élvez, nem elég kreatív ahhoz sem, hogy kezdjen magával valamit, csak a játék a lényeg...na ez már beteges.

Attól függ milyen játék, mert sok MMO erre hajaz (Star Wars MMO-ja baromi jól rá van hegyezve arra, hogy lassan beszippantson és csak utána dobja fel a fizetős lehetőségeket, de pl a WOW is havidíjas).

Én például a saját karakterembe öltem bele majdnem 50e Ft-ot ezzel kb 6 hónapot megspórolva, ha nem többet.Igaz elég jól is keresek és nem hiányzott sehonnan, viszont volt egy srác aki inkább nem vett a hobbijához dolgokat, mert a játékban vásárolt itemeket.

Meg amikor 10-12 évesen ellopkodják a szülők bankkártyáját, vagy emelt díjas SMS-ekkel csinálnak számlákat...tehát elég költséges is tud lenni, persze az ember eldöntheti neki megéri e. Én a magamnak és a haveroknak vett cuccokkal együtt kb 70e Ft körül költöttem, de nekem ez nem okoz gondot. Egy függőnél ez elég súlyos gondot okozhat, sajnos ismerek is erre 1 példát egy ismerősöm által (nem játékos társ, személyes ismerős).

A megfelelő játékokkal, programokkal rengeteget lehet úgy tanulni, hogy közben nagyon jól szórakozol.

Nálam pl a nyelv akkor erősödött meg amikor külföldiekkel kezdtem szerepjátékozni és ugye kereskedni kellett, meg egyeztetni dolgokat.

Virtuális valóság (szemüvegre gondolok itt) és a kiterjesztett valóság szintén rengeteg tanulási lehetőséget biztosít.

Én buktam is suliban MMO játék miatt, sokat lógtam annyira rá voltam feszülve, akkori gyerek fejjel 15-17 évesen nem tudtam különbséget tenni aközött hogy valaki azért játék 24-ből 15 óránál többet, mert otthonról dolgozik és ha úgy van csak az ölébe teszi a laptop-ot.. Ezekkel akartam lépést tartani.

Utána kiszakadtam belőle valahogy, a durva függés megmaradt egy unaloműzésnek, mai napig figyelemmel követem a megjelenéseket, évről évre újítok a gépen, de ennyinél megáll a dolog. Inkább erre költök, mint szórakozásra mert van látszata.

Nem mindegy hogy fali poszter méretű monitoron nézem a játékot, internetet vagy csak kis 18"oson.

Egyébként járok kondiba is.

25F

Engem egyszer majdnem kirúgtak, akkor jelent meg a Skyrim. -_-

A Fallout 4-be bele sem merek kezdeni.

És igen, én álomvilágba menekülök sokszor, nem tagadom, sokat csesztettek gyerekkoromban, mindig kilógtam (sok ilyen van tudom). Nekem ez terápiás is. Barátom is hála Istennek szeret játszani, megérti.

Ja, de ettől függetlenül, szeretünk túrázni, utazni...meg bulizni.

Viszont, hogy mindenre legyen idő sokszor az alvás kárára megy.

Az emberek többsége amúgy is szeret szélsőséges véleményeket alkotni, de ami a számítógépes játékok kedvelőit illeti, velük kapcsolatban ritka torz, és szélsőséges kép él sokak fejében. (Egyszerűbben fogalmazva: aki már szeret játszani, arra hajlamosak egyből ráaggatni az élettelen, betegesen játékfüggő jelzőket.)

Nem azt mondom, hogy ne lennének ilyenek, mert persze, hogy vannak. De mint annyi más tevékenység esetében, itt is irtó széles a skála.

Amiket pedig írtál jellemzésnek, azok igazából megint csak általánosítások. Azért akárhogy nézzük, napi "több óra" szabadideje optimális esetben amúgy is van az embernek. Most hogy azt tévénézéssel, olvasással, vagy játékkal tölti el, gyakorlatilag édesmindegy. Szóval napi 3-4 óra nem az a mennyiség, amitől már betegnek kéne valakit tartani.

Ha pedig már betegség: onnatól minősül valami orvosilag is addikciónak (durván leegyszerűsítve), amikor már nem azért csinálják, hogy jól érezzék magukat, hanem egyfajta kényszerből.

"Lusta, álomvilágban élő emberek"

Ez megint olyan dolog, ami független az adott hobbitól. Ismerek olyan hölgyet, aki életében nem játszott még számítógépes játékokkal, de szabályosan álomvilágban él, ami már a beteges szintet súrolja. A lustaság megint csak nem függ a játékoktól. Hány lusta ember van, akik soha nem játszanak, de ha két szalmaszálat keresztbe kell tenni, már mindenféle kifogást találnak...

"ahelyett, hogy sportolnának, buliznának, vagy kint lennének a természetben, inkább a virtuális valóságban töltik idejük jelentős részét"

Ez megint egy népszerű általánosítás. A legtöbb ember semmivel nem tölt több időt a természetben, mint egy átlag gamer. Továbbá az emberek döntő többségének nem egyetlen cselekmény töltö ki az egész életét, így bőven megfét egymás mellett mondjuk a számítógépes játék, meg a hétvégi buli.

(És egyébként ez a "bulizás sokkal jobb, mint a gépezés" dolog megint csak olyan, hogy egy szint felett egyértelműen előbbi a károsabb.)

Mondjuk az is igaz, hogy engem az semmiképp nem tud lenyűgözni, ha valaki még a biológiai szükségleteiről is megfeledkezik, csak nehogy egyetlen percet is a hobbija nélkül kelljen töltenie. Bár még így is tény, hogy kevesebben halnak bele a gépfüggőségbe, mint mondjuk az alkohol- vagy drogfüggésbe.