Hogyan oldjam azt meg, hogy sajat elkepzeles alapjan valasszak dolgokat, ne pedig a szuleimnek akarjak megfelelni?

25 eves vagyok, es kozepiskolas korom ota kuzdok azzal, hogy nem sikerul onallo eletutat valasztanom. Ugy nottem fel, hogy a szuleim eltartottak, es hogy egy nap atvehetek majd egy vallalkozast. Es szerintem pont ez a problema. Valahogy ugy erzem, hogy az, hogy ebben nottem fel, eltuntettte a kihivasokat es teteket az eletembol. Egyszeruen nem voltam raszorulva, hogy onallo egzisztenciat teremtsek magamnak. Boldogtalan vagyok, nem tudom eldonteni, mit tanuljak. Ugy erzem, meg kell felelnem a szuleimnek, akik sok aldozatot hoztak ertem, de cserebe allandoan buntudatom van. Peldaul elvegeztem egy egyetemet, amit szivem szerint mar az elejen otthagytam volna, csak mert nem akartam nekik csalodast okozni. Feltem toluk. Es ugy erzem, most megint egy ilyen dontest hoztam. Most mar egyre kevesbe megy az, hogy autonom dontest hozzak, annyira ossze vagyok zavarodva. Megszoktam, hogy sose vagyok boldog. Nem akarok igy elni. Es hiaba mondjak, hogy legalabb probaljam meg vegigcsinalni, amit vallaltam, nem ertik, hogy minel tovabb kenyszeritem magamat ra, annal nehezebb otthagyni. Mindent magamra kenyszeritek. Mindent meg kell magyaraznom nekik, de nem ertik, hogy ez az egesz valojaban roluk szol. Es mehetek barhova, nem leszek bolcsebb, csak az ido telik. Mintha nem a sajat eletemet elnem. Mit csinaljak? Meg akarok sokszor halni.