Ti mit gondoltok arról az emberről, akinek írtok egy kedves üzenetet, de az illető válaszra se méltat?

6/6: nő vagyok, és férfinak írtam, aki nem teljesen ismeretlen, mindössze annyit, h remélem jól van. Semmilyen rossz szándék nem volt bennem, kedves volt, így szerettem volna viszonozni. Inkább a hirtelen fordulat miatt húztam fel magam, mert nem néztem ki belőle, h válaszra se méltat. Persze lehet, h az ilyenre nem is kell reagálni, nem tudom, csak úgy, mint mindenki más, magamból indulok ki. Én megköszönöm az ilyet. Ezek után nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá... Annyira bántó és kellemetlen.

Aki meg az önéletrajzos kommentet írta, üzenem, pont nem érdekel, h az ismeretlen HR-esek válaszra méltatnak vagy sem, az egy teljesen más téma, aki meg úgy küld önéletrajzot, h mindegyikre választ vár, az valóban sokat fog szívni :) De ez egy másik téma.

Facen írtam, ahol sajnos látszik, h mikor aktív az illető. Tudtommal senkije sincs, de ha lenne, akkor már nem lehet reagálni? amikor volt barátom, attól még megköszöntem a hímnemű ismerőseimnek a köszöntőket, meg a "hogy vagyok" kérdésekre is válaszoltam.

Pont ez az, már semmin nem lehet meglepődni, aztán jön valaki, akiről azt gondolod, h na végre, nem egy parasztjancsi, és a következő pillanatban, már nem érted, h mégis mi történt. Persze hülyeség találgatni, csak ő tudja, h mi volt a szándéka ezzel, de az én tűrőképességemet kicsit megpiszkálta. Elvégre ki szeret csalódni? sztem senki.