Miért nem bírom elfogadni lelkileg a világunk anyagelvű törvényszerűségeit?

Az a helyzet, hogy semmilyen formában nem bírom elviselni a kötöttségeket. Azt sem szeretem, ha időponthoz vagyok kötve, azt sem, hogy dolgozni muszáj, de nagyon nem szeretek. Pedig a szakmámban vagyok, de azt a dolgot, amit szeretek, így is mintha erőszakkal nyomnák le a torkomon egész nap. Nem bírom az időpontokat, a korán kelést, hogy a munka miatt az egész életem át kell szervezni, nem bírom érzelmileg, hogy mindennek valahol meg kell fizetni az ellenértékét vagy anyagilag vagy dologilag. Olykor a kudarctól is félek, sosem volt semmilyen párkapcsolatom, lévén az is egy kötöttség.

Sőt, ha munkanélküli vagyok, sokal jobb érzés felkelni, sokkal jobb az étvágyam, sokkal jobb az általános közérzetem is.

Nem szeretem az anyagi világ rideg, kemény, fájó dolgait. Oh... Minő rideg ez anyagi világunk... Mi fájó korlátok közé teszi a végtelen és szabad lelkem... Miért kell elviselni napról napra mindezt?

23/F