Neked ki a példaképed és miért?

Ez egy akkora közhelyes kérdés, hogy az hihetetlen.

A kérdés alatti kiegészítés pedig maga az agyrém.

Az hogy valaki példakép legyen az életemben, az élet minden területére vonatkozóan, ahhoz az elképzelhető legmagasabb mértékű tisztelettel kell éreznem iránta. Emellett teljes mélységében kell ismernem a személyiségét, hogyan bán másokkal, mert különben csak egy kiragadott szegmensét látnám az életének, ami mondjuk teljesen más képet fest róla mint amilyen amúgy.

Hogy példával jobban érzékeltessem: József Attilát sokan tekintik egy olyan személynek, akivel szegényebb lett a társadalom, aki példaértékű lenne ma is sokaknak, akinek a gondolatait a kultúra létráján legmagasabb fokra kell ültetni, mert megilleti.

És milyen volt a valóságban? Egy személyes életében teljesen elviselhetetlen, részben a személyiségéből, részben a mentális állapotából adódóan elviselhetetlen valaki. A párkapcsolataiban teljesen kiszámíthatatlan, szélsőséges, érzelmi vámpír volt. A környezetében gyakran még a költő társait is sikerült megbotránkoztatnia, a szó negatív értelmében. Anyagi helyzetét meg nagyon gyakran a saját viselkedésének köszönhette.

Ebből is látszik mennyire máshogy jut el az emberhez elsőre egy híres személy képe, mint amilyen valójában volt, vagy ha él akkor amilyen valójában.

Aki valami miatt híres lett, az azért lett híres, mert feltehetőleg egy valamiben, esetenként néhány más dologban is, maradandót, a korában kirívót alkotott.

Maradva a példánál, József Attila lehet hogy egy költő géniusz volt, aki az emberi lét néhány részét olyan elemi erővel tudta csak szavak formájában átjuttatni az olvasóhoz, amire kevesen voltak addig képesek, de emellett egy borzasztó személy volt, akivel jó érzésű ember nem akar azonosulni.

De még az ismerőseim közt sincs olyan, akit olyannyira felmagasztalnék a fejemben, hogy példaképként, egy követendő mintaként kezeljem, akinek a személyiségében nem látnék olyan pontot, amit kivetni valónak érzek.

Azt lehet mondani, hogy "én azért tekintem a példaképemnek Boltzmannt/Churchillt/Dalit, MERT a KARRIEREMBEN szeretnék olyan utat befutni mint ők. Mert szeretnék hasonló méretű fizikus/politikus/festő lenni."

De azt már hülyeség mondani hogy "egy az egyben azonosulni szeretnék Boltzmann/Churchill/Dali személyével, mert minden tekintetben, az emberi létezés minden szegmensében egy példaértékű személy volt".

Össze kell ollózni mi jó mi nem, mi az amit előnyösnek látok a továbbhaladásra, mi az ami összeegyeztethető a személyemmel, mi nem, és ezek alapján formálni magadat.

Tehát mondjuk, a karrieredhez meríts motiváló erőt X példáján keresztül, a mindennapi kedvességhez Y példáján keresztül, a humorhoz W példáján keresztül, és így tovább.

Mert lehet hogy a kiszemelted amúgy egy sótlan, életunt, szürke alak volt, akit a törikönyvek megjegyeztek egy nagy durranásáért.

És ahhoz hogy valakit a magánéletedbe is követendő példának tarts, mélyen kell ismerned.

Nem hinném hogy bárki elmondhatná magáról itt a GYIK-on hogy ő márpedig Hitlert mint magánszemélyt is igen jól ismerte, és ezért példaképe, vagy barátként állt kapcsolatban Szilárd Leóval, és egy igazán jó embernek ismerte meg.

A szomszéd Feri bácsit, a középsuli óta haver Robit, a munkahelyről ismeretes barátokat viszont ismerhetem annyira, hogy azt mondjam, tényleg példaértékűek bizonyos vonásai.

Én azt szeretném hogy kívülről magamra nézve is azt mondjam, jó az ahogy viselkedem, és szívesen vállalom fel magamat, szívesen maradok önazonos.

Freddie Mercury

Istenadta tehetség volt, volt akarata - még haldokolva is felénekelt egy lemezt.

Nem érdekelte ki mit gondol róla.

Imádta amit csinált mindig, tele volt önbizalommal.

Nagylelkű volt, mindenkit elhalmozott ajándékokkal, utazásokkal stb.

Szóval szerintem egy nagyszerű ember volt.

Híres embert nem tudok mondani, pont amiatt, amit #6 írt. Egyetlen híres embert sem ismerek személyesen, nem tudom megítélni, hogy milyen emberek voltak csak abból az egy dologból, ami híressé tette őket.

Az én példaképem a nagymamám. Egész életében dolgozott a céljaiért, soha nem panaszkodott feleslegesen. Három gyereket nevelt fel egyedül tisztességesen. Most 70 éves, a mai napig nyitott, érdeklődik, jön-megy, csinálja a dolgát, nem a tipikus magyar nyugdíjas, aki egész nap csak ül és siránkozik, hogy ma már nem minden olyan, mint az ő fiatalkorában. Igyekszem az ő példáját követve mindent megtenni azért, hogy tisztességes úton elérjem a céljaimat. 20/L