Annyira rossz, hogy engem nem kezelnek úgy mint a szép lányokat. Azért mert nem vagyok szép lenéznek! Mit tegyek?

Figyelj!Megértelek,komolyan. Én is így érzem magam bár nekem sosem mondták hogy csúnya vagyok,vagy sosem néztek le.De fogtam magam,és arra gondoltam hogy:Fel a fejjel csajszikám!Sosem fogok pasit találni hogyha folyton ezt állítom magamról.Soha nem leszek szerelmes hogyha folyton sajnáltatom magam.Így tehátmegtanultam hogy hogyan kell megbecsülni magad!És hogyha egy fiúnak csak a külső számit akkor ne is barátkozz,sőt magasról sz_rd le!Hm??Olyan fiút találj magadnyk aki a belsőt tartja fontosnak.

Fel a fejjel😉

Hogyan bánnak a szép lányokkal???

Magyarázd már el könyörgöm! Szerinted a szép lányokkal nem viselkednek csúnyán vagy mi? Sajnállak azert mert nem tudod elfogadni önmagad, se szeretni. Ezért ne csodálkozz ha nem bánnak jól veled!

A szép lányoknak se könnyű mindig minden. Csak ők nem hisztiznek úgy mint te! Fogadd el végre önmagad!

Jajj de érdekes kedves kérdező hogy aki nem nyal be neked már le is van pontozva.

Ezek után meg jobban sajnállak mint eddig.

Foglalkozz a komolyabb gondjaiddal.

Üdv

egy olyan csaj aki 18 éves koráig olyan volt mint te!

Mennyi negativ ember te jooisten...

"Foglalkozz a nagyobb gondokkal"...

Haha.. Remelem , ennel nagyobb gondod nincs ,mert igen,ez igy is mär szornyu :( nagyon sajnälom , hogy ez a helyzet. De az elet tele van csodäkkal , es a kevesbe szep emberek is igenis megtaläljäk eletük szerelmet!!! Csak annyi különbseggel , hogy ök tenyleg az igazit , mert a belsödert fog szeretni nem a kulsodert. Sok sikert mindenhez! ♥ Ja es az nagyon jo ha okos vagy☺ En mindig azt mondogatom.

Jo,ezt a problemät most rakjuk felre , tanulok , sikeres legyek , es az összes letezö älmomat megtudjam valositani"☺☺

Szia!

Én tudom vagy legalábbis sejtem, hogy miről beszélsz. Sokan elmennek az ilyenek mellett meg hisztinek, nyavalygásnak tüntetik fel de ezek valós problémák sajnos. Hiába nem figyelsz rá... úgyis jön magától. Igazából nem biztos, hogy tudok neked tanácsot adni de nincs szívem, hogy ne válaszoljak. Gondolkoztam, hogy privátban írjak-e vagy sem de inkább nyilvánosan írok mert nekem jól esik néha ha olyat olvasok amiből tudom, hogy nem vagyok egyedül. Gondolom mások is vannak így ezzel.

Szóval pokolian éreztem magam a bőrömben mindig is. Kiskoromban is kövér voltam már, bár akkor kevesen szóltak meg. Ha megtették annak a felére mai napig tisztán emlékszem pedig már több mint 10 éve történtek. Mikor ötödikes lettem elkezdődtek suliban az igazi harcok. A "szép" lányok elkezdtek minden sz*rért kiközösíteni és nap mint nap megkaptam, hogy ronda vagyok, dagadt vagyok, zsíros a hajam stb. És ez ment nyolcadikig. Mondanom sem kell, hogy minden nap sírtam, legszívesebben meghaltam volna szó szerint. Annyiban volt szerencsém, hogy középiskolában nem volt ez. Ott is előfordult, hogy kiröhögtek más osztályokból a hülyegyerekek és ezek mind fiúk voltak. Az a tipikus éretlen hülyegyerek. Szomorkodtam is miatta eleget. Főleg mert érettebbnek tartottam magam és vágytam egy normális fiúra.

Úgy gondoltam, hogy mit akarok én, nem lesz olyan aki rám fog nézni. Sokat sírtam emiatt is. Arcra se tartottam magam soha szépnek, bár azért valahol tudtam, hogy minden emberben van valami szép. Láttam embereket akik nem voltak kimondottan szépek de egyszerűen mindenkiben volt valami ami széppé tette.

Aztán közben a háziorvosom elküldött egy hormonvizsgálatra ahol kiderült, hogy PCOS gyanús vagyok. Nem tudom hallottál-e már róla de olyan szerencsétlen tüneteim vannak, hogy valószínűleg nagyban befolyásolja a kövérségemet, nem tudja senki de szőrös vagyok. Szerencsére olyan helyeken amiket el tudok takarni... mert ugye hiába szőrteleníted magad, az is meglátszik. Na ezek után végképp összetörtem. Kinek kell egy nagydarab, szőrös lány?! Genetikai hulladéknak tartottam magam. Tudom, hogy mások csak kövérnek látnak de nem csak emiatt vagyok gátlásos.

Utáltam, hogy állandóan csak a barátnőimet nézik meg, ők kapnak pozitív visszajelzéseket míg engem ha észre is vesznek akkor csak kinevetnek. Emiatt nem is szerettem járni sehova...

Egyszer regisztráltam egy társkereső oldalra csak úgy. Egy barátnőm ajánlotta mert hogy ő milyen jókat beszélget ott. Gondoltam kipróbálom, úgyis unalmas az életem. Pár hete voltam csak fent és írt egy fiú. Nem hittem neki mikor kedveskedett és azt mondta, hogy szép vagyok, később meg hogy találkozni akar velem. Eleinte halogattam a találkozót meg nem is akartam mert féltem, hogy nem arra számít ami vagyok. Nem tudom hogy de rávettem magam, persze utolsó pillanatban szerettem volna visszafordulni. Először láttuk egymást élőben, köszönés után rögtön az járt a fejemben, hogy na most tuti meg van lepődve és csak udvariasságból nem mutatja. Mikor elköszöntünk arra számítottam, hogy nem ír többet, nem keres. Hát kb 10 perc telt el és sms-t írt. Másnap megint találkozni akart. És már majdnem 4 éve együtt vagyunk. Mióta vele vagyok ha nem is teljesen de kicsit elfogadtam magam. Jobban érzem magam a bőrömben. Lelkileg is felszabadultabb vagyok és már jobban merek nyitni mások felé, nem mindig az van eszembe rögtön, hogy mások mit gondolnak és így évente egyszer kapok pozitív visszajelzést is :D

Nem tudom te hogy nézhetsz ki de valószínűleg kevés hozzád hasonló ember van, így különlegesnek számítasz. Nem jó ha valaki olyan mint a többi. Az unalmas. Ezek a mai "szép lányok" annyira egyformák arcra és testre is. Legtöbbnek meg se lehet jegyezni az arcát mert közben 5 ugyanolyan jön veled szembe. Sajnálom, hogy veled ez van mert normálisnak tűnsz az írásod alapján. És általában aki normális annak sokkal nehezebben megy a társkeresés ha Szerintem is érdemes lenne megnézned egy ilyen társkeresős, beszélgetős oldalt. Hiszen én sem gondoltam, hogy valaha is lesz valakim. Most meg itt alszik mellettem. És minden nap elmondja, hogy milyen szép vagyok és én jobb napokon elhiszem neki.

Nem tudom mennyire hasznos most ez, de hosszú lett az tuti :D

Csak éreztetni szerettem volna veled, hogy együttérzek veled.

Sok sikert kívánok neked! :)

Szerintem inkább már magadnak is " bemeséled " ezt. Pár hete is kinn üldögéltem állomáson a vonatot várva, odajött egy lány, megkérdezte leülhet-e.

Igazából ha úgy veszem átlagos lány volt, lehet nem figyeltem volna fel rá, de aztán beszélgetni kezdtünk, kiderült késik a vonatunk 50 percet. Közben olyan jót beszélgettünk, és még utána a vonaton is.

Aztán felkapott FB-n is és rákérdezett miért beszélgettem vele. Írtam neki, hogy miért ne, hisz mindig kellemes ha egy kedves és aranyos lánnyal beszélgethet az ember.. és itt jött az a rész hogy ő milyen rondának érzi amgát stb, közben nem is az egyáltalán csak az önbizalma nincs meg.