Aki hasonló cipőben járt, az hogyan tudta orvosolni ezt a problémát?

Amúgy én semmi mást nem utálok jobban, mint a magukat sajnáltató embereket. Én nem akarom azt, hogy bárki engem sajnáljon vagy szánakozzon irántam, mert ez borzasztóan megalázó volna a számomra. NEM! Én elítélem az ilyesmit. Ugyanis én nem hárítom másra a felelősséget. Én azt vallom, hogy az ember csakis SAJÁT MAGA felelős a sorsáért, senki és semmi más. Függetlenül attól hogy valaki milyen élethelyzetbe van, attól még megvan a lehetősége hogy megvalósítsa az álmait. Csak kérdés, hogy képes-e rá, magyarul képes legyőzni és megszeretni saját magát és erőt merítenie magából. Ugyanis nincs olyan hogy lehetetlen, csak tehetetlen. Én pedig az utóbbi kategóriába tartozom jelenleg.

Pedig amúgy nagyon sokmindenhez volna kedvem. Pl. szeretem a művészetet, szeretem az állatokat és a természetet, szeretem a gasztronómiát, szeretném megismerni magát a világot (más országok tájait, más népeket, kultúrákat, szokásokat, élővilágot stb). De sajnos a sok rossz élmény és kudarc miatt annyira megutáltam saját magamat, hogy egyszerűen képtelen vagyok egyről a kettőre jutni pontosan emiatt (nincs erőm és kedvem egyszerűen semmihez sem). Én semmi mást nem akarok, minthogy képes legyek elfogadni saját magamat a hibáimmal együtt és ambíciót szerezni ahhoz, hogy az „álmaimat” képes legyek megvalósítani. Vagy egyáltalán képes legyek megismerni saját magamat. Megismerni a bennem rejlő képességeket, lehetőségeket stb.

Ehhez kéne a segítség.

Köszönöm, de Szabó Péter sajnos nem vált be, pedig sokszor hallgattam már az előadásait. Sajnos annyiszor csaptak be és néztek hülyének, hogy én már nem tudok "vakon bedőlni" mindennek és mindenkinek. Én nem tudom elhinni, hogy ez a tag egy nincstelen csövesként indult és egy milliomos üzletember lett, akinek ráadásul többszázezres követőtábora van. Ugyanis próbáltam utánanézni a neten, minden egyes infót fölhajtani ami SZ.P. állításait igazolja, de sajnos nem jártam eredménnyel. Ebből nekem pedig az jött le, hogy a csávó nem teljesen őszinte.

Számtalan ilyen és ehhez hasonló videót néztem:

https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

De hibáa, mivel annyira utálom magamat hogy rám az ilyesmi teljes mértékben hatástalan.

Tehát attól függetlenül hogy Szabó Péter mennyire mond igazat, vagy hányszor nézek ilyen videókat, függetlenül attól sajnos nem változik nálam semmi.

Sokszor gondoltam arra, hogy rám csak a durva fizikai erőszak és a kényszer lenne hatással, nem a szép szó. Magyarul nekem az kell, hogy valaki a hátam mögött álljon éls üssön egy furkósbottal amíg nem térek észhez. Hogy verjék ki a fejemből ezt a "lehúzós" énemet.

"Segíts magadon..." és Isten is megsegít. Ismerem már ezt a nótát. Olvastam már ilyen témájú irodalmat is pl.: Venice Dr. Bloodworth: Kulcs önmagadhoz. De mit csináljak, ha egyszerűen nem vagyok képes megbízni saját magamban.

Mindegy, felejtse el mindenki ezt a hülye kérdést. Csak már nem tudtam kihez fordulni, azért tettem fel itt. Úgy vagyok vele hogy majdcsak lesz valahogy.

De amúgy lehet hogy nekem tényleg az kéne, hogy "acélbetétes bakanccsal rugdossanak", amíg nem térek jobb belátásra magamat illetően. De ha már nincs más, még mindig ott a kötél.

Na mindegy, minden esetre köszönöm a segítséget.

# 6

Nevetni fogsz, de egy időben már érdelődtem ilysemi iránt. Amikor annó sorkatonaság volt, akkor nem válogattak, mindenkit besoroztak bármilyen fizikai kondíciótól függetlenül. Viszont mivel én nem vagyok túlságosan sportos alkat, ezért én már a felvételi teszteknél elbuknék. Magyarul nem volnék alkalmas a honvédségi szolgálat betöltésére.

8 #

Na ok, akkor legyen ez a végszó. Ha nem lenne az a rohadt pia, akkor nem tettem volna föl ezt a kérdést sem, mert most is full részeg vagyok és azt sem tudom hogy mit csinálok.

Minden esetre én még 3 évet adtam magamnak. Vagy átbillen az agyamban valami és elkezdek normális ember módjára élni vagy ha nem, akkor a kötél még mindig ott van.

Ez az uccsó szavam. Senki ne küldjön további válaszokat (miután kijózanodtam, úgyis törlöm ezt a kérdést a f***ba).