Hogy tudnám megoldani, hogy hidegvérrel vitázzak és ne idegesítsem fel magam? Hogy fogadjam el, hogy nincs igazság?
[Aki az első kérdésem bővebb kifejtésére kíváncsi, a másodikra pedig nem, azt megkérem, hogy a szövegemnek csak az első bekezdését olvassa el, mert a másodikban sehol nem térek ki erre.
Ha valaki a másodikra, akkor értelemszerűen a második bekezdés a releváns.]
Ha valami igazságtalanság ér és ki kellene állnom magamért, legszívesebben káromkodva és üvöltözve vagy dühöngve tenném, a természetemből kifolyólag. De vannak helyek, ahol ezt nem tehetem meg, mert mindenkinek meglenne rólam a véleménye (ami őszintén szólva nem igazán foglalkoztat) és mindig felhúznának mert tudnák, hogy reagálok. Hirtelen haragú vagyok sajnos, de nem tudom hidegvérrel kezelni az ilyen szituációkat és azt szeretném megtudni, hogy van-e erre valami dolog, amivel tudnám kezelni az engem érő igazságtalanságot és nem felidegesíteni magamat rajta? Hogy nyugodtan el tudjam mondani a véleményem úgy, hogy az összeszedett legyen? Ugyanis idegesen nem vagyok valami spontán. Fogalmazzunk úgy, hogy nem tudok szavakat formálni, csak ha lenyugodtam, ami nem sokszor megy. Nem tudom, rájött-e valaki, de igen, most a korrupcióról van szó, aminek sajnos (vagy nem sajnos) a legnagyobb mértékben én "esek áldozatául" és szeretnék tenni ez ellen, mert nem tudom a végtelenségig tolerálni. Tisztában vagyok vele, hogy mindenhol a pénz az úr, és ha nincs pénz, nincs igazság, de egyszer úgyis meg kellene tanulnom kiállnom önmagamért és úgy gondolom, hogy ez megfelelő kiindulópont lenne. Továbbá példát szeretnék statuálni, másokat arra sarkallni, hogy kiálljanak amellett, amit gondolnak. De nyilvánvalóan ez nem fog menni, ugyanis nem vesz komolyan senki, beszélhetek bármilyen komolyan. Na meg egy ember sem áll mellettem, mert őket ez nem érinti annyira. Dehát olyan jó lenne azt érezni hogy követendő példa vagyok és hogy valaki, bárki mellettem áll ezen a téren.
Dühítőnek találom, hogy mindenhol a pénz a meghatározó elem, hogy akinek pénze van az a domináns és hogy ez ellen nincs aki tüntetne, vagy ha van is, nem sok hatása van. Tudom, tudom, nem én leszek aki megváltja az egész világot meg hogy nem pont én leszek aki hatással lesz a társadalom tagjaira, mert nem vagyok befolyásos személy. Ugyan még csak 16 éves vagyok, de már most elegem van abból, ami itt folyik. Mondhatja bárki hogy ez csak kamaszkori hiszti, lázadás, de már tényleg torkig vagyok.
És ha belegondolok hogy mi lenne, ha meleg és/vagy fekete lennék... Meg tudom érteni az embereket, hogy nem tudják/akarják elfogadni a "kisebbségeket", de amilyen módon állást foglalnak, az valami hihetetlen... Hogy egy kalap alá veszik ezeket az embereket, csak mert néhánnyal közülük rossz volt a tapasztalatuk vagy mert a társadalom alkotta sztereotípiák ezt mondják.
Köszönöm ha valaki elolvasta, azt még jobban, ha használható válasszal szolgál. Ha van helyesírási hiba, azért pedig elnézést kérek.
válasza:Kerdesed elso fele:
Amirol te irsz es amit hianyolsz magadban azt onuralomnak hivjak, a te korodban meg kevesen rendelkeznek vele, foleg a lobbanekony szenvedelyes termeszetuek. Az evek soran fejlesztheto, kamaszkorban meg nem jellemzo hogy az ember diplomatikusan, udvariasan, de megis hatarozottan es osszeszedetten ki tudjon allni magaert es meg tudja vedeni az igazat. Van akinek ez kesobbi eleteben sem sikerul. Ha eleg intelligens vagy, es jol ki tudod fejezni magadat - ez szinten fejlesztheto muveltseggel es konyvek olvasasaval - akkor csak arra kell koncentralnod hogy az indulataidat es erzelmeidet uralni tudd. Ezt pedig tudatos gyarkolassal el tudod erni, de ido kell hozza, legyel magadhoz turelmes.
Tudsz angolul? Ime egy igazsag:
"You have power over your mind, not over the outside events. Realise this, and you find strength..."
Magyarul: "Az elmed folott van hatalmad, nem a kulso tortenesek folott, jojj ra erre, es megalatod az erot."
A kerdesed masodik fele:
Igen, penz beszel kutya ugat, ebben a kutya kutyat eszik vilagban. Angolul: "Money talks bullshit walks."
Igen itt a foldon mindent a penz mozgat sajnos, barmennyire is utaljuk ezt. Muszaj elfogadni, de nem muszaj eszerint elni. Az eleted akkor is elheted a te felfogasod szerint, az eletfelfogasod pedig majd fokozatosan kialakul, es akkor eldontheted hogy milyen elvek szerint elsz, mert nem mindenki all be a sorba. Vannak spiritualisok, muveszek, hippik, rememtek es meg sorolhatnam kozottunk akiket garantaltan nem erdekel a penz, vagy csak olyan egyszeru emberek akik a boldogok annak amik. Idovel ugyis rajossz te is, hogy neked mi fontos az eletedben a tobbiektol fuggetlenul.
Nagyon szépen köszönöm a válaszod.
Megnyugtató, hogy a kamaszkor velejárója, hogy nem rendelkezem önuralommal. Igazából próbálom mindig magamban tartani a dühömet és nem 5 percen keresztül káromkodni szóismétlés nélkül, majd otthon kiengedni a gőzt, de nem azért hogy a többieknek megfeleljek. Csak nem méltó egy lányhoz, meg bolondnak is érzem magam egy ilyen után. Elég jól tudok angolul. A haladó szinttől még kicsit távol állok, de az átlagnál sokkal jobban megy. És szeretek angol szövegeket írni, hangosan olvasni hogy gazdagítsam a szókincsemet, gyakoroljam a kiejtést mert amúgy imádom az angol nyelvet. Nem tudom pontosan megmondani miért, meg gondolom magyarként nem kellene ezt mondanom, de jobban tetszik az angol, mint a magyar nyelv. Az olvasás az távol áll tőlem sajnos, de szoktam írni (legalábbis próbálkozni vele) szövegeket, de leginkább verseket, pont az ilyen komolyabb témákról, amiről nem sokan beszélnek, remélem ez is egy alternatíva a művelődés felé. Nem tartom magam egy intelligens embernek, de az átlag alatt sincs az intelligenciám. Szerintem átlagos, tudom amit kell tudnom ennyi idősen, (a velem egyidőseket elnézve talán többet is az átlagnál) de annyit nem amitől olyan kiemelkedően intelligens lennék.
A pénzről...
Persze, valamilyen szinten fontos, jó is hogy van, de megdöbbentő, hogy egyesek miket képesek megtenni azért, hogy legyen nekik. Gondolok itt például a prostituáltakra, akik a női nem egyik legnagyobb "kincsét" adják el pár tíz(?)ezer forintért. Vagy a másik példa a rablás/szervkereskedés. Elképesztő, hogy minderre képesek csak azért, hogy pénzhez jussanak. Főleg azok, akik lelkiismeret furdalás nélkül, hidegvérrel csinálják végig ezeket a szörnyű dolgokat. Jó dolog, ha valaki tisztességes munkával megdolgozik a pénzéért, de ez már túlzás. Én például a családomat, a velük töltött időt többre tartom, jobban becsülöm, mint a pénzt. Sok korombeli sajnálatos módon nem így gondolkodik, többen közülük nem is ismerik azt a szót, hogy előzékenység. Több olyat láttam/hallottam, hogy a szülő legalább 8 órás munkaidő után megkérte a gyerekét hogy mosogasson el, és még a gyereknek állt feljebb, hogy hogy merészelte ilyenre kérni. Szomorú, hogy sokan ennyire se képesek csakhogy másnak jó legyen, hogy más érdekeire fittyet hányva felelőtlenül csinálják azt, ami nekik éppen jól esik. Nekem pl természetes, hogy ha itthon vagyok egyedül és van sok időm, akkor megcsinalom az itthoni dolgokat. Gondolok itt a főzésre, mosogatásra, mosásra, teregetésre, egyszóval a házimunkára, mert az fizetődik ki igazán. Számomra a rá érkezett reakció és elismerés sokat jelent. Többet, mintha elmennék diákmunkára és más, az életemben jelentéktelen, nulla szerepet játszó emberek javára dolgoznék. Nem szeretnék "csöpögős" lenni meg magamat tökéletesnek beállítani, -mert én is tele vagyok hibákkal- csak le szerettem volna írni a saját álláspontomat a pénzről, a munkáról.
válasza:Az elso (es idaig egyetlen) valaszolo vagyok.
Orommel olvastam a valaszod, ezek szerint te egy atlagtol nagyon eltero, igen eretten gondolkodo emelkedettebb lelek vagy. Legyel buszke magadra, es elj tovabbra is az elveid szerint. Versiras es egyeb dolgok miatt valoszinu egy erzekenyebb "muveszlelek" is vagy, ami miatt meg nehezebb a vilag kemenyseget, sot szemetseget toleralnod. Az alkotas segiteni fog neked benne, es bar irod hogy nem szeretsz olvasni annyira, de lehet megis jo lenne, mert nagyon sok bolcsesseg es elettapasztalat van a konyvekben felhalmozva. Es nem utolso sorban el is lehet bennuk menekulni a valosag elol, ha eppen muszaj.
Igen a karomkodas nem all jol senkinek, kulonosen nem egy szep fiatal lanynak, hat gyakorold az onuralmat, es elobb-utobb urino modjara fogod tudni a nem tetszesedet vagy eppen a felhaborodasodat kozolni. Ha ezt elered nagyon erosnek erzed majd magad, hiszen gyakorlatilag sebezhetetlen leszel mert a legnehezebb onmagunk legyozese. Ez utobbi lelki bekevel is jar, es aki ezt eleri, az igazan boldog, es tobbet nem rabszolgaja masok kenye-kedvenek, a kulso torteneseknek. Sok sikert kivanok hozza.
válasza:Hasonló habitusú ember voltam és vagyok, mint te. Még most, kétszer annyi idősen is ismerős, amiket írsz, bár már jóval ösdzeszedettebb vagyok, mint tizenévesen. Nrkem az segít, hogy rájöttem: nem kell komolyan venni az embereket. Már jobban felismerem az olyan helyzeteket, amikor nem érdemes egy vitába minimális energiát sem fektetni.
Engem mondjuk kifejezetten érdekel az emberi természet, bizonyos jelenségek, például ez a fajta " ragaszkodunk a szarhoz, mert az a biztos, gyűlöljük, amit nem ismerünk, mert féltjük a kis se.ggünket" hozzáállás is csak egy a sok közül. Nem mindig tudom tárgyilagosan nézni, nekem is vannak rosszabb napjaim, de már egyre kevèsbé dühöngök mások hülyeségei miatt.
#3
Kifejezetten tetszik a "művészlélek" kifejezés, sokszor annak érzem magam és igaz, hogy nehezebb tolerálni a világ igazságtalanságait, amire nem mindig a leg megfelelőbb feszültség-levezetőt használom. Valóban, a könyvekben tényleg rengeteg igazság lehet, csak ahhoz meg kell találni a megfelelőt. Mert az ilyen "tinilány könyvektől" egyenesen rosszul vagyok. (Pl. Szent Johanna Gimi) Nem tudom, lehet azokban is sok az igazság, de nem nagyon tudom elképzelni sajnos. Majd utána kérdezek valami jó könyvnek aztán ha tetszik a dolog, folytatom is. Meg megpróbálok csak az olyanok véleményével foglalkozni, akik számítanak, mert a többin nem is érdemes felidegesíteni magam. Köszönöm szépen a válaszaid. :)
#4
Ennek örülök, hogy nem húzod fel magad már az ilyen dolgokon. Valóban, csak azoknak a "beszólásaival" (de szívesebben nevezném megjegyzéseknek) kellene foglalkoznom, akik csak jót akarnak nekem és nem azért mondják, hogy rosszul érezzem magam. ,,Nem az számít hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja.''
Ezt kellene felfognom már végre, ami sajnos nem egészen megy. De talán az idő segít megoldani ezt a problémát. Szomorú, hogy az emberek azt az "elvet" követik, ami nem jó nekik, csak a tömeg gondolja így, ezáltal akinek eltérő az álláspontja, az egy "ratyi sz.ar". A kedvencem az "Ő legalább menő" kifejezés. :) Nagyon szépen köszönöm a válaszod.
Bocsánat a késő válaszért. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!