Elfogadható ha valaki nem képes túltenni magát a szerette halálán, és inkább végez magával hogy ne szenvedjen?

Én egyetértek #1-el. Hogy nézne ki ha valaki meghal akkor az összes rokona, közeli ismerőse végezne magával? Akiknek ugyebár ugyanúgy vannak rokonaik, barátaik akik ugyanúgy végeznének magukkal stb stb rövid időn belül mindenki öngyilkos lenne. Sajnos mindenki veszít el családtagot, barátot, ilyen az élet. Nagyon rossz, sokáig tart mire az ember annyira túlteszi magat rajta, hogy nem sír mindenen ami az elhunytra emlekezteti. Viszont a többség nem dobja el magától az életet ettől még. Nagyon idős embereknél még inkább megérteném, akik 70-80 évesen vesztik el a párjukat akikkel egy életet leéltek. De egy fiatal ember esetén aki előtt ott van még az élet nem elfogadható. Vagy egy 40-50 éves szülő esetén, aki elveszti pl az anyját. Szerinted elfogadható lenne, ha az öngyilkosságot választja és ezzel ugyanazt a fájdalmat okozza a gyerekeinek ami miatt ő is végzett magával?

Tényleg úgy tűnik ilyenkor, hogy nem lehet ezen túllépni, de idővel enyhül a fajdalom. Ha egyedül nem is tud valaki megbirkózni a gyásszal a család, barátok sokat tudnak segíteni, esetleg szakember vagy nagyon súlyos esetben akár gyógyszerekkel lehet enyhíteni rajta. De az öngyilkosság nem elfogadható megoldás. Másfelől nem hiszem hogy akit elveszít az ember az azt akarná, hogy akkor a szerettei végezzenek magukkal. Legalabbis én nem szeretném, hogy ha meghalok akkor bárki miattam végezzen magával.