Miért az használja jól a Facebook-ot, aki keveset posztol? Illetve miért csak bizonyos dolgok megosztása elfogadható mások szemében?
Én mostanában eléggé keveset posztolok, de nem azért, mert cikinek tartom; csak az életem nem izgalmas ; dolgozok, filmet nézek, alszok, hétvégén meg fetrengek, filmet nézek, takarítok... Magyarul izgalmas nem történik velem.
De ha valaki többször is posztol Facebook-ra, az nem ciki nekem; ha számára pl az az izgalmas, hogy megnézett egy filmet és meg szeretné osztani másokkal, semmi gond. Ha több helyre elment és készített képeket és felrakja, nem ciki. Ha befogadott egy állatot vagy gyereke született vagy valami újdonság érte az életében és telerakja a Facebookot vele; nem ciki. Örülök, hogy olvasok felőle, azért vagyunk Facebook ismerősök, hogy tudjam mi van vele.
Ettől függetlenül hallom, ahogy megjegyzik emberek, hogy xy mennyit posztolgat vagy milyen gáz, hogy ezt kirakta meg a képébe vágják, hogy állandóan kirak valamit és ez gáz.
Vannak ismerőseim is, akik direkt nem posztolnak semmit, aztán 1 hónap után kitesznek egy képet és utána egész nap hangoztatják, hogy kitettek egy képet és milyen régóta nem posztoltak...
Ti hogy vagytok ezzel?
:D
És akkor most jöhetnek a válaszok a kérdésemre :)
válasza:Én úgy vagyok vele,hogy nem mindent kell tudnia az ismerősöknek. Főleg,hogy manapság sok olyan ember van,aki ebből hasznot húz. Pl. kiteszi,hogy épp itt nyaralnak stb.. Hogy ebben mi a veszélyes? Hogy tudják,nincs otthon az illető és nyugodt szívvel be tudnak törni.
Én azokat se értem,aki fényképet készít mikor kórházban van. Ez szerintem magánügy,hogy miért és mikor kellett vagy kell lennie ott. Ez számomra olyan,mintha ezt sugallná vele "hé ismerősök,kórházban vagyok,sajnáljatok."
Ha kisbaba születik,oké rakja ki meg tegyen róla képeket ki,mert büszke a saját gyerekére és tudatni szeretné a többiekkel,hogy gyermeke született. De aki minden nap vagy 10-15 képet feltesz, azt már furcsálom. Olyan szempontból,hogy akkor mit is foglalkozik a kicsivel? Semmit,mert azzal a hülye képpel van elfoglalva egész nap.
Volt olyan közeli ismerősöm,akit le is töröltem,mert idegesített már,hogy végignézem a facebook-ot és csak róla látok képeket.
Nagyon sokan azt hiszik,hogy ha valamit nem teszünk ki,az meg sem történt. Pedig de,sőt,még jobb is,mert nem a facebook-kal volt elfoglalva az illető,hogy "jaj ezt gyors kiírom meg stb",hanem azzal,hogy "megélje" azt a pillanatot :)
Sokan facen élik az életüket. Van,aki azt is kiírja,hogy mikor megy boltba,vagy mit vett..De őszintén. Kit érdekel?
Meg valljuk be, kicsit elszomorít,mikor látod,hogy xy itt és itt járt,ezt meg azt evett..stb. te meg otthon ülsz a gép/telefon előtt és elgondolkodsz rajta,hogy milyen egyhangú az életed. (ezt most ne vedd magadra,de csak így tudtam megfogalmazni)
válasza:nem posztolok, nem vagyok lájkmániás.
Viszont én szeretem a facebookot, ismerkedek rajta, illetve a barátaimmal mindennap beszélgetünk.. :)
nekem voltak ismerőseim, akik kórházba kerültek és kitettek egy képet vagy szimplán kiírták - én ezt sosem éreztem figyelemfelhívásnak, inkább sajnáltam őket és kívántam, hogy mihamarabb lábra álljanak; de mondjuk ők eléggé súlyos dologgal kerültek kórházba.
Engem mondjuk elvitt pár hónapja a mentő, de, amint elláttak, kiengedtek; nem raktam ki Facebook-ra - valahogy nem éreztem ezt sorsfordítónak - nem volt halál közeli élményem,meg komolyabb következmények se lettek és úgy vagyok vele, semmit sem üzentem volna vele, ha kirakok egy képet a kötésemről.
A Facebook csetre allergiás vagyok viszont. Imádom a Facebookot, szeretem olvasni kivel mi van, de nagyon lusta vagyok a csevegéshez és van pár ismerősöm, aki meg csevegne. Szerencsére, hogy meglátták, milyen ritkán reagálok, már nem nagyon keresnek Facebook cseten, inkább élőben.
válasza:Tudod, sokan szeretnek mindenbe belekötni, és olyasmiből óriási ügyet csinálni, aminek hangyaf*ngnyi jelentősége sincs.
A másik ok, hogy még eléggé kiforratlan az internetes kultúra, ezért sokan minden áron más kommunikációs közegekhez hasonlítgatják az internetes platformokat. (Pl.: nem mondom az utcán minden szembejövőnek, hogy mi volt a kaja.) Ezzel "csak" az a probléma, hogy nem összehasonlítható dolgokat hasonlítanak össze.
A harmadik pedig egyszerűen az, hogy sokan nem tudják használni a technikát. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik olyasmiket osztanak meg, amiket én nem akarok látni. De ahelyett, hogy háborognék, ha annyira irritál, akkor leiratkozok a posztjairól. Probléma megoldva, én is boldog vagyok, ő is. Ennyi. De sokan inkább elkezdenek háborogni, ha valaki nem pontosan az ő szokásainak megfelelően posztol. (Egyébként azt sem tudják sokan, hogy posztoláskor be lehet állítani, hogy ki lássa, amit írunk, meg ki nem. A legtöbben mindent bárki számára olvashatóan tesznek közzé, ami nem túl jó gyakorlat.)
Az én véleményem pedig az, hogy a közösségi oldalkon közzétett bejegyzések célja nem pusztán a kommunikáció, hanem valamilyen mértékben az önkifejezés is. Hogy megmutathassunk valamit magunkból a világnak. Legyen szó akár a szülinapi buli képeiről, akár a diplomaosztóról, akár egy jól sikerült kajáról, akármi öröm vagy bánat megosztásáról, stb. Hogy egy kicsit többet megmutassunk magunkból. A Facebook üzenőfal nem személyes napló, ahová minden intim titkunkat kiírhatjuk, de nem is az utca, ahol a lehető legkevesebbet mutatjuk meg magunkból.
válasza:Szerintem nincs baj a sok posztolással. Engem személy szerint idegesít, főleg az idézetek, vagy mikor dúl a "nagy" szerelem. Viszont ezeket le lehet tiltani, vagy be lehet állítabi hogy ne kapj értesítést.
Nekem az a véleményem hogy a facebook remek találmány, a legjobb kapcsolat tartó eszköz távoli rokonokkal, barátokkal. Akit zavar hogy valaki folyamatosan posztolgat, az le tudja tiltani az illetőt, vagy be is lehet állítani hogy ne lásd:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!