Miért vagyok ilyen?! Rossz tulajdonságokkal, hogy lehet felhagyni? Megölöm aki mellettem van kb.

Önbizalomhianyos,skizofren lany vagy

A pasik általábn menekülnek az ilyenektöl!

Probald meg a pszichológust bar szerintem nem fog tudni segíteni

Az első valami ostoba kölyök lehetett, fellegekből dobálózva a szavakat.

Kapcsolatban élni mindenkinek való, ez emberi szükséglet.

Pszichológushoz elmenni jó döntés, segít rendet tenni. A belső magodat kell megerősíteni. Ha megtanulod becsülni magad, nem leszel kitéve ezeknek a gondolatoknak.

Úristen, ne hidd el, amit az egyes írt, semmiképpen sem!!!!!!!!!!!!!

Egyáltalán NEM VAGY skizofrén! EGYÁLTALÁN!

Önbizalomhiányos vagy. A pszichológus igenis tud segíteni, de elsőnek az a fontos, hogy felismerd magadban, mi a "hibád" és azon gondolkodj, hogy tudsz ezen változtatni, de ezen talán nem lehet. Ha a barátod tudja, hogy milyen vagy, elfogad ilyennek. Beszéld meg vele, hogy a viták azért vannak, mert szereted és félsz, hogy elveszíted. Minden megoldható, ne aggódj.

Az első válaszolót hagyd figyelmen kívül, halvány fogalma sincs miről beszél.

Most csak gyorsan elemzem mik okozzák a problémáid.

Az első ami nagyon szemet szúrt, hogy a jövőn aggódsz. Rettegsz attól, hogy elfog hagyni, és ez nagyon nagy hatással van a viselkedésedre, és konkrétan tényleg előidézed ezzel azt hogy szakítson. Csak élvezned kell a kapcsolatot, a jelenben lenni.

Mivel a jövőn aggódsz csak, próbálod megakadályozni azt amit elképzeltél, a szakítást, és ezért csak a hibákra figyelsz hogy kijavítsd, és ne történjen meg a szakítás.

És megint a jövőn való aggódás miatt.. Mindent meg akarsz adni a másiknak, nehogy elhagyjon.

Ez nem tiszta szeretet, hanem kényszeres. Nem azért adsz neki meg mindent, mert teljes szívedből szereted, hanem mert aggódsz a jövőtől, hogy nem lesz senkid, és elhagy, és ezt próbálod megakadályozni.

Ha nem találkoztok, egyre jobban erősödik benned a gondolat, hogy elfog hagyni, mi lesz a jövőben, túlgondolsz mindent, bemesélsz magadnak nem létező dolgokat, és el is hiszed.

"nagy veszekedéseknél személyesen hirtelen megnémulok és csak sírok, aztán ha megnyugszom csak akkor tudom elmondani mi bánt. "

Ezzel nem hiszem hogy van nagy baj. Én se akkor beszélnék meg valakivel valamit, amikor teljesen kivan készülve, előbb megvárom míg lenyugszik.

Minden kis vitán is úgy érzed, ez most komoly hatással volt a kapcsolatra és lehet vége lesz ennek, túlreagálod, túldramatizálod, túlgondolod.

Kényszeres ragaszkodás, félelem a magánytól, szakítástól, kényszeres törődés, stb. A problémáid.

Mit kell megtanulnod?

Nem rettegni a jövőtől, hanem élvezni a jelent, történjen bármi. Nem szabad rettegned a szakítástól, el kell fogadnod hogy előfordulhat a szakítás ha nem jól működik köztetek. A szakítást te úgy képzeled el, hogy szörnyű dolog, mi lesz veled akkor, holott a szakítás az egy jó dolog, hisz két ember között nem működik a kapcsolat akkor elmennek egymás mellől, hogy olyannal legyenek akikkel jobban tudják élvezni az életet.

Jelenleg nem állsz készen valódi kapcsolatra.

Minek pszichológus, ha én ránézésre megtudom mondani a problémáid, és tudom a megoldásukat is?

Ha szeretnél segítséget írj.

"A szeretetem tiszta, nem csinálom meg ezt mindenkivel, csak akit nagyon szeretek."

Tiszta szereteted van, de nem-tiszta is jelen van.

Mivel akit nagyon szeretsz, azt annyira szereted hogy nem akarod elveszíteni. Akit kevésbé szeretsz, az nem érdekel téged annyira hogy elveszíted e vagy sem, ezért nem csinálsz vele ilyeneket, nem ragaszkodsz hozzá kényszeresen, mert nem szereted eléggé ahhoz hogy fájjon az elvesztése.

" remélem sikerül megélnem úgy az életem és önmagam, hogy boldog leszek aggodalmak nélkül! :) annyira klassz lenne! :) "

Ne reméld. Hanem éld úgy. Ha azt mondod, "remélem így fogom megélni.."

Akkor nem is te irányítasz, csak reménykedsz valamiben. Te döntöd el, hogyan élsz meg valamit, azt kell mondanod MINDIG magadnak: Örömként fogom megélni azt hogy ő velem van, és nem aggódok a jövőért.

Jelen időben mondd.