Képtelen vagyok szurkolni bárkinek vagy bármilyen csapatnak! Normális ez?

Ez egy gesztus, amit nem tudsz időben feldolgozni, ezért ilyen döntéseket hozol, amin majd később merengsz és geosztrotikus kényszerbe kerülsz.

Remélem segítettem :)

Az ország hány százaléka őrjöng egy koncerten, meccsen, vb-n, stb. Szerinted, ez a normális viselkedés, akkor százalékban, igen csak kevesen vannak az országban normálisak. Mellesleg, focit, vagy 30 éve nem néztem. A vizes VB-ől is csak hallottam, mert a csapból is az folyik.

Ezek szerint én sem tartozok a normálisak közé?

Nem tudom, hogy normális vagy sem, de ilyen vagyok én is. 13 évesen rajongtam egy színészért majd 14 évesen egy tanáromért és azóta minden ilyen dolog hidegen hagy. Sosem szemeltem ki magamnak sem művészeket, sem sportolókat, nem tudok szurkolni sem. Példaképem sincs, soha nem is volt. Nincs tippem, hogy miért.

Annyi a legtöbb, hogy ha valakit vagy valakiket nagyon favorizál a többség, főleg ha nincs különösebben kiemelkedő teljesítmény vagy tehetség mögötte, akkor a riválisa(i) felé húzok kicsit, de ez minden mással, még fogalmakkal és eszmékkel is így van. De ez abból táplálkozik, hogy ösztönösen egyensúlyra törekszem, és részvétet érzek azok iránt, akik el vannak hanyagolva. Ezt így tartom igazságosnak. Ennek semmi köze a rajongáshoz.

Szóval alapvetően én sem vagyok rajongó vagy példakép kereső típus. Ebből különösebb hátrányom viszont nem volt még. Legfeljebb annyi, hogy mivel nincs példa előttem, talán picit nehezebb a saját utamra találnom.

31/n

Egyáltalán nem érdekel már semmiféle "Szurkoljunk a magyaroknak!" c. hirdetések, mert sokszor olyan, mintha kötelező, már-már propaganda feelingje lenne. Ami meg kötelező, az már eleve nem jó.

Szóval megértelek.